Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Berkes Tamás: Örkény közép-európai rokonai

döglöttségébe. A szatirikus novella szereplői egy pillanatra azt képzelik, hogy a macska második személyid válaszaiban a saját gondolataik fogalmazódnak meg, majd hirtelen észbe kapnak, s „elhatárolják” magukat a „veszélyes” kijelentésektől. Michal elbeszéléseiben darabokra törik a kisember feje fölött lebegő hamis glória: amikor a hős csődöt mond, láthatóvá válik a beszűkült, triviálisan konzervatív, sört iszogató átlagpolgár üres személyisége.

Ebben a kontextusban világosan látszik, hogy a korai hatvanas évek groteszk kisprózája a szatirikus vagy tragikomikus elbeszélés határmezsgyéjén formálódott. Nem volt másképp Örkény esetében sem, akiről ugyancsak elmondható, hogy nem egyik napról a másikra nyitott a groteszk ábrázolás felé. Amikor 1962-ben újra publikálni kezd, első elbeszélései rendkívül vegyes karakterűek. Egyfajta kísérletező, szokatlan hangnem és a kihagyásos-sejtető technika keveredik bennük a leíró beszédmód egysíkúságával, a jellemábrázolás kimódoltságával.6 Első új kötetében (Jeruzsálem hercegnője, 1966) egyaránt találunk hagyományos és groteszk novellákat, itt jelenik meg az egypercesek első ciklusa is. Legfőbb erénye az ironikus távolságtartás, amely a jelentést, a „mondanivalót" a tárgyszerűség hűvös modorába burkolja. „Sehol se szerepelteti önmagát mint elbeszélőt. Az egyes szám első személy kifejezésmódja az alakok tulajdonába megy át - szereplői magukról beszélnek; hogy az író »meséljen« róluk, lehetetlen.”7 A következő évben kiadott Nászutasok a légypapíron (1967) már teljes egészében az új Örkényt állítja elénk, kevesebb a visszatekintés, egyöntetűbb a groteszk ábrázolás. Ma is talányos a kérdés, mi implikálta ezt a hirtelennek tetsző, bár több éves érlelődés után bekövetkező prózafordulatot, amelyben a groteszk felfedezése, elmélyítése és tudatosítása központi szerepet játszott.

6 Vö. Szirák Péter, Örkény István, Palatínus, Budapest, 2008,156-178.

7 Ungvári Tamás, Egy modem elbeszélő. Örkény István novellái, Új írás 1966/11., 119.

74 / Berkes Tamás