Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Berkes Tamás: Örkény közép-európai rokonai
Örkény közép-európai rokonai / Berkes Tamás Irodalomtörténeti közhely, hogy az egyes írók szubjektív szándékai nem esnek egybe alkotásaik jelentésgeneráló működésével. Már a létrejött mű sem azonos azzal, amit a szerző elgondolt, mert a szöveg önállósítja magát - saját logikáját követve építkezik -, s végső jelentését a befogadás során, az olvasatok párbeszédében nyeri el. Ennek megfelelően maga a „végső jelentés” sem örökre adott, hiszen a befogadás egyszeri aktusa oppozícióba állítható a társadalmi tudat változásaival, amelyek folyamatosan termelik az egyre újabb „érvényes olvasatokat”. Minderre jó példának kínálkozik a groteszk jegyében fogant irodalmi irányzat hazai recepciója, amelynek középponti alakja Örkény István volt, akiről a hatvanas évek derekán sokan úgy gondolták - talán maga a szerző is -, hogy a groteszk fogalmát és az erre épülő elbeszélői technikát ő találta föl. Fontos persze tisztázni, hogy a groteszk mint esztétikai minőség egyidős az irodalom és a művészetek történetével, függetlenül attól, hogy a jelenséget korábban hogyan nevezték. A tragikum és a komikum vegyítésére számtalan példát találunk a huszadik század irodalmában is, 68 / Berkes Tamás
