Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

lom átalakításnak, a meglévő társadalmi intézményrendszerek felforgatásának, kisajátításának forradalomként történő kommunikációja. A „forradalmárok” mellett Örkény ezekben a műveiben érinti a „forradalom" hívéül szegődök magatartását és szerepét is. A Forradalom / Tengertánc utcára özönlő, a vezértől ájulatba omló tömege, az álkulcsgyár lojális, opportunista vagy sztahanovista alkalmazottai, a Pistiben a gyárigazgató küldetéstudattól átitatott szavain csüngő Szőke lány - bár mellékalakok, és a társadalmipolitikai változások elszenvedői vagy útitársai - mind azt példázzák, hogy milyen könnyen tehetők a tények és a társadalmi valóság iránt vakká az egyének, csoportok, tömegek. Holott a radikális önkényuralomnak egy felettébb bonyolult feladatot kell megoldania: úgy kell megtörnie az embereknek az akaratát, hogy azok ezt lehetőleg ne vegyék észre. Sulykolással, jutalmazással, büntetéssel, odavágó ideológiával ezek a rendszerek úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy „a legtöbb ember azt hiszi, saját akaratát követi, és nincs tudatában annak, hogy ez a saját akarat nem független és manipulált’’.30 Örkény azonban nem a motivációval, a késztetéssel foglalkozik, hanem a magatartással, azzal, ami történik, bekövetkezik, ami tényként, folyamatként leírható, bemutatható, s bár ily módon az említett (tömeg)hatás megjelenik az előzőekben érintett írásaiban, nem kap központi szerepet.

Ezek mellett, a harmincas és az ötvenes évek korszakát megidéző művek mellett van a forradalomnak egy másik, többször visszatérő példája Örkénynél, 1956-é. Az imént tárgyalt Pistiben a koncepciós perben kivégzett főhős temetéséről szóló gyászjelentésben - többek között - ez áll:

Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy egyetlen fiunkat, a mindenki által szeretett pistipistipistit ártatlanul kivégezték. Ezennel meghívjuk barátait, ismerőseit és tisztelőit,

30 Erich Fromm, To Have or to Be?, Abacus, London, 1979,83.

58 / P. Müller Péter