Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

A szexualitás, az érzékiség, a szerelem bűnös fogalmakként való beállítása is megjelenik Révai cikkében: „Hogy képzelhető el, hogy [...] a szakadékot két világnézet között férfi és nő szerelmi egyetértése, erotikus viszonya hidalhatja át?" - teszi fel a kérdést, majd elemzése hirtelen vádbeszédbe fordul:

[A] leány [Nagy Júlia] nem egy kommunista ember nézetét, hanem az író nézetét vallja a szerelemről: nem Nagy Júlia, hanem Déry véleménye az, hogy a szerelemben a férfi és nő pusztán szexuális vonzódása az elsődleges és döntő, erkölcsi törekvéseiknek, gondolkodásuknak, világnézetüknek közelsége, rokonsága és azonossága nem szükséges.52

Hasonló kérdéseket vetett fel kritikusaiban Örkény novellája is, így érthető, hogy a Lila tinta a Felelettel bizonyos fokig rokon műként jelent meg Révai értelmezésében.

A politikus vehemens hozzászólása a Felelet-vita 1952. október 9-i záróülésén kimondta a végső ítéletet a novella fölött, Örkény István „írói fejlődése" azonban egészen más irányba fordult a polémiát követően, mint arra számítani lehetett. Igaz, hogy a következő években elkezdett regénykísérletei közül egyik sem járt sikerrel - hiszen egyiket sem tudta befejezni -, ezek a végső soron termékenynek nevezhető kudarcok mégis nagy jelentőséggel bírnak pályája alakulásának szempontjából. Mind a végül kéziratban maradt Bónis család, mind a Babik, mind a Déry Tiborral közösen írt Három nap az Aranykagylóban érezhetően merít a Lila tinta körüli botrány élményéből: a Babik ban megjelenített abszurd szexualitáskép - amire a dolgozat mottójául választott idézet is bizonyíték lehet - akár a korábbi novella paródiájaként is értelmezhető. A Lila tinta-ügy - amellett, hogy a következő évben valószínűleg

52 Révai, Megjegyzések egy regényhez, 7 50-751.

40 / Reichert Gábor