Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

A Gallina-lakás elszigeteltségét a következő mondat teszi teljessé, amely arról tanúskodik, hogy a két nő nemcsak a kívülről érkező ingerek elől zárkózik el, de ők maguk sem akarnak „behozni" semmit otthonukba: „Mint az akváriumban élő halaké, e két nő eszmélete sem tört át a falakon: látóhatáruk csupán az otthonuk ajtajáig nyúlt.”25 A novella elején kiderül, hogyan került a két nő a lakásba: azóta élnek ebben a „fülledt, üvegházi légkörben”, amióta „Budapestről ebbe az isten háta mögötti mezővárosba hurcolkodtak”26 - sejthetően kitelepítették őket. Az eleve gyanús múlttal rendelkező Gallináné befelé fordulása - amely a korszak fő bűnei egyikének, a változás elutasításának jele volt - tehát sértettségével is magyarázható, amelyet lányába, Bébibe is igyekszik átplántálni.

A szoba „fülledt, üvegházi légköre” annak lakóin is rajta hagyta a nyomát, Gallináné és Bébi külső és belső tulajdonságainak leírása igazodik környezetükhöz.

Gallináné lehetőleg hozzá sem nyúlt semmihez, mert nyirkos tenyerében a tárgyak tapintása olyanféle viszolygást keltett, mintha egy hal nyálkás testét kellett volna megérintenie. S mindennek a tetejében ennek a halnak még meleg is volt a teste!27

A tárgyak tapintásától viszolygó Gallináné valójában maga kelt visszataszító benyomást: semmihez nem nyúl hozzá, mert a tárgyak „egy hal nyálkás testére” emlékeztetik, ezt az érzetet azonban saját tenyerének nedvessége idézi elő - tehát ő maga az, aki érintésével beszennyezi környezetét. Mindezekkel együtt, vagy inkább éppen ezért mégis vonzó asszony, akiből először

25 Uo„ 392.

26 Uo„ 387.

27 I/O., 381.

30 / Reichert Gábor