Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: Pisti mint work-in-progress

bitszemlélete tesz egyformává minden Pistit, s azok, Garas Dezső alakítását követve, elesettek, kiszolgáltatottak, de túlélők lettek.

3. A traumák megnevezése: árpádsáv a jelmezen

A dokumentumdráma műfaja, miképpen a hosszú ideig készülő, folyamatosan alakuló művek is, láthatóvá teszi a közösségi traumákat. A Pisti a vérzivatarban színházi hatástörténete a különféle szcenikai hangsúlyokkal, színpadi átírásokkal azokat a jeleneteket emeli ki, melyekre már az 1972-es szövegkiadás utáni recepció is felfigyelt. A Duna-parti jelenet, a nyilas-szovjet váltás, a kávéházi sarló-kalapácsfestés a magyar történelemben fel nem dolgozott korszakokat, ki nem beszélt traumákat visz színre. Várkonyi rendezése már Garas felkérésével állást foglalt: Pisti identitásképzésének időtálló színpadi alakja, Garas Dezső Pistije, zsidó Pisti lesz. Természetes, hogy a kortárs kritika kerülte mind a holokauszt, mind az államszocializmus alatti antiszemita megnyilvánulások teátralizációjáról folyó beszédet, azonban az Örkény-Várkonyi bemutató színházi kontextusban elindította a múltfeldolgozást. Az elmúlt három évtized bemutatói rendre nekiállnak ennek a munkának. Az ötvenes évek koncepciós perei, a hatvanas évek sematizmusa, a hetvenes évek konszolidációja közösségi tettekben teátralizálódnak, s az előadások sokféleképpen, de elkezdenek beszélni a magyar történelem legelhallgatottabb traumájáról, a holokausztot a Duna-parti kivégzésben színpadi aktussá formáló jelenetről.

Várkonyi Zoltán 1979-ben árpádsávos karszalagot ad a katonákra. Garas, a félszeg pesti zsidó vezeti a kivégzőosztagot, s így és ekként érti meg az Örkényt védő Berend T. Iván, mint elemeztük, miként lehetséges, hogy a gyilkos az áldozatok mellé áll. Örkény a dramatikus szövegváltozatokban egyenértékűnek és felcserélPisti mint work-in-progress / 169