Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Szirák Péter: Átbillenni, megmaradni Esemény és ismétlődés Örkény István életművében
némiképp ellensúlyozza, hogy a történetalakítás és a jellemábrázolás részben - a korszak magyar grécizálási hullámával összhangban - a görög sorstragédiák képletét követi, ameny- nyiben régi szenvedélyek, bűnök és esendőségek következményeit viselik el a jelenbéli, gyanútlan szereplők. Némely utalások arra engednek következtetni, hogy Örkény itt megpróbálkozott az öntükröző ábrázolás egy módjával is. Szembetűnő a grécizálás a motívumok szintjén is, pl. amikor Germaine bakfis-alakját Kristóf a görög pásztorjátékok világával hozza kapcsolatba. A hazatérését tervezgető főhős önmagát egyszer Odüsszeuszhoz, másszor Robinsonhoz hasonlítja. Az egyik példa azzal biztatja, hogy - szemben apjával - bolyongásai végén visszatérhet otthonába, a gyermekkor és a szerelem földjére, a másik viszont arra figyelmezteti, hogy éppen újraépíti magában és maga körül azt a világot, amiből megszökni akart. A nyilvánvaló írói erényekkel, így az atmoszférateremtés, illetve az elméretezett szenvedélyesség és a tobzódó szellemeskedés közepette megnyilvánuló finom irónia bizonyított készségével együtt is azt mondhatjuk, hogy Örkény első regénye némiképp túlírt és egyenetlen. A regény ritmusvezetése és kompozíciós rendje sem makulátlan, s a szerző itt inkább a példázatosságnak azt az egyszerűbb formáját alkalmazta, amely Szerb Antal műveinek sajátja, így például a korban igen kedvelt freudizmus ez esetben is meglehetős képletszerűen türemkedik elő. Ismert, hogy Örkényt már a harmincas években megérintette a korabeli szociográfia „valóságfeltáró", társadalomkritikai teljesítménye. A negyvenes évek közepén írott szociografikus művei (Emlékezők; Lágerek népe) az artisztikusabb írásmód elhagyásáról és egy, a nyelvet átlátszó, eszközszerű közegként használó attitűd megerősödéséről tanúskodnak. A Budai böjt (1948) korszakának novelláiban is megfigyelhető a tárgyalt jelenségek konszenzusra apelláló, egyértelműsítő, tanító célzatú értékelésére utaló 12 / Szirák Péter
