Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

És ennek a Csongrádinak, aki persze a drámai igazságszolgáltatás révén a végén felsül, és akit sasszeme, egy mesterdetektívet is megszégyenítő szimata, ragadozóösztönei dacára többször is átver a darab Scapin-je, azaz Pataki, tehát ennek a Csongrádinak mondja el az egyik legfontosabb, legköltőibb monológot Oravecz.

CSONGRÁDI: Csak a hullákat látja? Mi még élünk. Készüljön. Mi élő emberek vagyunk.

ORAVECZ: Emberek? Nem, ez már nem emberi sors. Kasztornoje alatt mellém sodródik egy ember.... Egy őrvezető. Látom, lóg a füle. A cimpája csücskén lóg és himbál.... Mondom, lóg a füle, barátom. Rámnéz, odanyúl, letépi, nézi. És elfakad sírva. És megy tovább rendületlenül.... Mondom, hova viszi, öregem? Haza akarja vinni, Magyarországra? ... Nem bírtam nézni... Dobd el testvér, vágd oda... Nem lehet. Végre is az ő füle, nem az enyém. ... Mindenki azt csinál a fülével, amit akar.

CSONGRÁDI: Beszéljen, beszéljen, én oda se figyelek.... ORAVECZ:... Ilyen gyalázat még nem volt a világon. Minden magyar tiszt megszökött.

CSONGRÁDI: Én itt vagyok. Nem szaladtam el.

ORAVECZ: Mert defektet kapott.

CSONGRÁDI: Mindegy, itt vagyok.

Aztán az író nem tudja kihagyni, ad Csongrádinak is egy Örkényi aforizmát, elvégre ő is „groteszk”: „Ha valakinek leesik a füle... Európa van bajban.” Mire Oravecz: „Ne védje Európát, százados úr, amikor a saját bőrét félti.”

Ami a jelenetben - amely, az igazság kedvéért tegyük hozzá, kissé illusztratív, ami a katonák szenvedését vagy a zsidóság szenvedését illeti - megjelenítődik, még az egyes szereplők elnevezéÖrkény: Visszhang vagy forrás? / 117