Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

megismertem.

PATAKI: Engem?

ORAVECZ: Nem. Nem magát. A mozdulatait. A szeme járását. Értsen meg engem: azt hiszem, maga komédiázott.

PATAKI: Én?

ORAVECZ: Persze. Magának nincs köze az oroszokhoz. PATAKI: tűnődve Az oroszokhoz.

ORAVECZ: Semmi.

PATAKI: ránéz, töprengve Semmi.

ORAVECZ: Tudtam.

PATAKI: Honnan?...

ORAVECZ: Nem tudom, kicsoda maga. Nem is érdekel... De valami közöm van magához. Mintha tükörbe néznék, érti?

Kétségtelenül konstrukció, de értelmes konstrukció, amely konstrukcióhoz még hiányzik a harmadik puzzle-darabka, Csongrádi, az élesszemű, könyörtelen végrehajtó, a rendszer legfontosabb tartozéka. Hogyan jellemzi őt a szerző? „Csongrádi szinte városiasán elegáns, mintha nem is fronton, hanem a Honvédelmiben sétálna.” Megjegyzem: a véres, sáros, gyilkos realitás közepén egy elegáns ember: ez a groteszk szülővidéke. De olvassuk tovább:

Rendkívül okos, valósággal kifinomultan értelmes arc. Nem titkosrendőr, hanem egy cinikus, tapasztalt, tudatos, hideg ember. Úgy játszik a környezetével, mint a kócba- bákkal. Minden mozdulatra gúnnyal reagál, hiszen mindenkit mélyen lenéz. De ezt csak ritkán árulja el. Minden élő embert eszköznek tekint; önmagát is csak egy csavarnak a nagy gépezetben.

116 / Forgách András