Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

kisiklik az általános felé, amennyiben háromféle módon, mondhatni háromféle hangszerelésben is elő lehet adni, megint csak ad libitum, tetszés szerint. Hozzáteszem, hogy Örkény interjúinak és műveihez írt előszavainak átböngészése során rengeteg olyan szándékoltan ambivalens megfogalmazásra találtam, ami a korszak kettős beszédére volt jellemző, az író itt azt a feladványt oldotta meg bravúrosan, hogy ne kelljen egyenesen kimondania, amit gondol, de mégis sejtesse azt. A belga riporter sem hagyja annyiban: „ - És önnél mit rejt a groteszk? - Kis nemzet fia vagyok, a tízmillió magyar Európában ismeretlen nyelvet beszél. A kis nemzetek mindig meg szeretnék magyarázni magukat. Életben akarnak maradni, meg akarják lelni a maguk sajátos jellegét, bebizonyítani, hogy szükség van rájuk. Ha az ember kis nemzet fia, ez már önmagában is groteszk helyzet.” Immár a harmadik meghatározását kapjuk a groteszknek (egy három flekkes gyorsinterjúról van szó, nem doktori disszertációról, ezt azért ne felejtsük el), s magának a jelzőnek is, amelyet azóta Örkényre olyan könnyedén alkalmazunk (tette ezt ő maga is, afféle márkavédjegyként). Én azonban most nem ebből a szempontból beszélnék a nagy íróról, nem kedvelem az általános stílushatározókat, nem igazán tudok mit kezdeni velük, ami egy írónál érdekel, ami miatt hozzá fordulok, ami miatt leköt, lebilincsel, az voltaképpen a mondatok zenéje, az ősdallam, amely a műből kihal- latszik, az őspillanat, amelyből a mű, a valóságos, és nem csupán hatásokat közvetítő mű megszületett, kibontakozott. Szerencsénk van, mert Örkény őspillanata könnyedén visszakereshető, rajtakapható, a legkülönbözőbb alakzatokban megvizsgálható, és végeredményben olyan egyetemes műveket eredményezett, mint a Tóték avagy az Egypercesek, de ezek a kiforrott, klasszikus alkotások engem most nem érdekelnek. Sokkal inkább a Voronyezs című, korai, 1944-ben született színmű - ez a műfaja, nem több és nem kevesebb -, amelyik több szempontból is különleges státusú: mert, ha

110 / Forgách András