Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

kisiklik az általános felé, amennyiben háromféle módon, mond­hatni háromféle hangszerelésben is elő lehet adni, megint csak ad libitum, tetszés szerint. Hozzáteszem, hogy Örkény interjúinak és műveihez írt előszavainak átböngészése során rengeteg olyan szándékoltan ambivalens megfogalmazásra találtam, ami a korszak kettős beszédére volt jellemző, az író itt azt a feladványt oldotta meg bravúrosan, hogy ne kelljen egyenesen kimondania, amit gondol, de mégis sejtesse azt. A belga riporter sem hagyja annyiban: „ - És önnél mit rejt a groteszk? - Kis nemzet fia vagyok, a tízmillió magyar Európában ismeretlen nyelvet beszél. A kis nemzetek mindig meg szeretnék magyarázni magukat. Életben akarnak maradni, meg akarják lelni a maguk sajátos jellegét, bebizonyítani, hogy szükség van rájuk. Ha az ember kis nemzet fia, ez már önmagában is groteszk helyzet.” Immár a harmadik meghatározását kapjuk a groteszknek (egy három flekkes gyorsinterjúról van szó, nem doktori disszer­tációról, ezt azért ne felejtsük el), s magának a jelzőnek is, amelyet azóta Örkényre olyan könnyedén alkalmazunk (tette ezt ő maga is, afféle márkavédjegyként). Én azonban most nem ebből a szem­pontból beszélnék a nagy íróról, nem kedvelem az általános stílus­határozókat, nem igazán tudok mit kezdeni velük, ami egy írónál érdekel, ami miatt hozzá fordulok, ami miatt leköt, lebilincsel, az voltaképpen a mondatok zenéje, az ősdallam, amely a műből kihal- latszik, az őspillanat, amelyből a mű, a valóságos, és nem csupán hatásokat közvetítő mű megszületett, kibontakozott. Szerencsénk van, mert Örkény őspillanata könnyedén visszakereshető, rajtakap­ható, a legkülönbözőbb alakzatokban megvizsgálható, és végered­ményben olyan egyetemes műveket eredményezett, mint a Tóték avagy az Egypercesek, de ezek a kiforrott, klasszikus alkotások engem most nem érdekelnek. Sokkal inkább a Voronyezs című, korai, 1944-ben született színmű - ez a műfaja, nem több és nem keve­sebb -, amelyik több szempontból is különleges státusú: mert, ha 110 / Forgách András

Next

/
Thumbnails
Contents