Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

Ez a regény teljes mértékben odatartozik, amit Supka Géza nemrég igen találóan Márai-frontnak nevezett. De nemcsak metódusában hasonlít Máraira: a stílusa is annyira kopírozza Máraiét, hogy az ember néha azt hiszi, hogy Márai egy ismeretlen regényét olvassa. Kisebb mértékben hatottak rá a többiek is. Hevesi András, Cs. Szabó, csekélységem (Pendragon-legenda): ez az Örkény valahogy közös gyermekünk. (Nem ismerem egyébként, sose hallottam róla.) (...) Azt hiszem, nagyon fiatal ember munkája lehet. Ez magyarázza valószínűleg nagy mértékű önállótlanságát is.

A magam részéről kiadásra ajánlanám ezt a regényt, de bevallom, hogy elfogult vagyok. Annyira az én receptem vagy a ‘mi’ varrásmintáink után készült, hogy már csaknem meg is ijeszt. Ilyen könnyű ezt megtanulni? Jó volna, ha valaki olyan is elolvasná, akinek egészen más ízlésiránya van, mint nekem.

És pár évvel később hasonlóképpen ír Szerb a Tengertánc című

kötetről a Magyar Csillagban:

Mintha a húszas évek valamennyi irodalmi tendenciája találkozót adott volna bennük: az expresszionizmus torz gesztusai, a Locarno körüli diplomata-irodalom derűs nemzetközisége, a szürrealizmus értelmet gúnyoló játékossága, az angol regények csodakeresése és mesehangulata, az új frivolok gúnyos könnyedsége és kiábrándultsága, Franz Kafka és Paul Morand, Cs. Szabó és Márai.

Mint bűvészinas a varázsló műhelyében, a fiatal Örkény különböző éppen divatos stílusok összeötvözésével akar aranyat nyerni,

108 / Forgách András