Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

a szkeccs vagy a vignette megjelölés sem igazán illik. James Joyce korai, kamaszkori rövidkéit silhouette-eknek, később epifániáknak nevezte.17

Az abszurd a létező világ megjelenési formája, amelynek feltárása a mindenkori művészetben, irodalomban megtalálható. Minden népnek vannak abszurd meséi, és a magyar csalimese is Örkény egyik rokonműfaja. Örkény irodalmi családfáját egészen a példázatokkal párhuzamos anekdotaformáig lehet visszavezetni. E műfaji rokonságot maga Örkény támasztja alá, amikor egypercesei között egy Példázatok című ciklust jelöl ki.

Példázat és parabola

Valójában a műfaji értékskála fennkölt pólusán elhelyezkedő (akár bibliai) példázat és a lenti, nemritkán szubkulturális pólusán elhelyezkedő anekdota közös meghatározó eleme a parabola, a metaforikus szemlélet, amelyet a keleti filozófiák is alkalmaznak. Mintha a parabola használata az idő haladtával egyre gyakoribb lenne a vallásos és filozófiai iratokban: a Tönakhban összesen öt allegorikus héber mashal található, az Újszövetségben több, míg a poszt-bibliai idők írásaiban, a Talmudban és a Midrashban igen gyakori. A Talmud szerint a példázat nevelő hatású, a törvény igazi és pontos szellemét közvetíti. Az Evangéliumok szerint viszont a parabola az igazság elfedését szolgálja:

17 Ezeket esetleg Örkény ismerhette, bár magyarul nem jelentek meg, csak angolul, 1956-ban. Joyce bátyjának adta át és küldte el az 1898 és 1904 között keletkezett hetven kis írás kéziratát, és meghagyta, hogy halála után küldjék szét a világ minden nagy könyvtárának. Az epifániák egy része beépült az Ulysses szövegébe, a korai Stephen Hero oldalain pedig ezt olvassuk róluk: „az epifánia a spiritualitás hirtelen megnyilatkozása a vulgáris beszédben, vagy egy mozdulatban, vagy a gondolat egy emlékezetes szakaszában". Minden „epifanizálódhat” a világban e kommentár és kontextus nélküli pillanatfelvételekben, egy banális, utcán elkapott, ürességében groteszk párbeszéd, egy rokonlátogatás, egy találgatós játék, de ami fontos: szinte mindig egy kiragadott valóságdarabot rögzít, amelynek abszurditását a dublini szürke hétköznapok adják.

Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd / 99