Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bertha Zoltán: Menyegző és Tengerparti lakodalom Nagy László és Szilágyi Domokos

jajgat”; „Önkéntes gladiátorok: / egyik a másra acsarog / és támad újra, újra, újra, / s az öregisten hüvelykujja / lefelé bök - rajt, hejje- hujja!” - Nagy László megrendítő képzetsűrítése - a „káromkodásból katedrálist" (Ki viszi át a Szerelmet) - a másik költőzseni Szilágyi Domokosnál így visszhangzik: „káromlom az összes isteneket / - ennyi az enyém - rabbá-szabadultan” (Rab). Sokatmondó adalék, hogy éppen a drámaiság lényegéről valló -Dráma és legenda című 1939-es esszéjében - így határozza meg a lélek viharzásainak mibenlétét Németh László: „istenkáromlás az istentiszteletben, ez a dráma ingere Prométheusz és Szophoklész óta. S ez még inkább Shakespeare-nél. Itt szinte táncolnak már az oszlopok, s a szilaj emberháborgás hányja hullámait”.9 S klasszikus nagy versében így vall Illyés Gyula is - Bartók zenéjéről: „káromlással imádkozó, / oltárdöntéssel áldozó, / sebezve gyógyulást hozó, / jó meghallóit eleve / egy jobb világba emelő zene”. Áprily Lajos egy Reményik Sándornak küldött levelében fűzi össze a kétirányú indulattartalmakat: „tanítottam és szerkesztettem, imádkoztam és káromkodtam”.10 Később Nagy Gáspár is így emlékezik dunántúli falusi gyermekkorára: „káromkodó és imádságos szavak voltak az első 'nyelvemlékeim'.”11 A hajdúsági Kertész László Szerelmünk ez a föld című poémájába szövi kesergését „sírásból és vigalomból, / káromlásból, hiszekegyből". Az erdélyi Markó Béla így mondja: „Káromkodásig mormolok / imádságízű szavakat” (A vétek is). A nagykunsági Erdei-Szabó István esdeklő-himnikusan siratja

9 Németh László, Dráma és legenda = Uö., Két nemzedék, Magvető-Szépirodalmi, Budapest, 1970, 578-579. - De már vallomásos Szophoklész-tanulmányának 1932-es részletében is ezt rögzíti: „Szophoklésznél szertartás és líra egymást támogatják; istenfélelem és istenkáromlás egy dal két szólama." Uö., Európai utas, Magvető-Szépirodalmi, Budapest, 1973, 27. - Vő. még Eklézsia-megkövetés című 1946-os drámájában Misztótfalusi Kis Miklós kifakadását: „Ki tudja itt, hogy mikor káromkodik, mikor imádkozik." Uö., Szerettem az igazságot, II., Magvető-Szépirodalmi, 1981,242.

10 Rokon álmok álmodója. Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezése 1920-1941, szerk. Liktor Katalin, Polis - Petőfi Irodalmi Múzeum, Kolozsvár-Budapest, 2014,174.

11 Nagy Gáspár,Közelebb az életemhez, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2005,277.

Menyegző és Tengerparti lakodalom / 71