Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balázs Imre József: Szilágyi Domokos művei az avantgárd és neoavantgárd kontextusában

körül), és egy másik, hosszabb ideig az undergroundban létező, 1968-utáni, politikailag és életformákat tekintve radikálisabb neoavantgárd működése (ennek a változatnak lennének para- digmatikus képviselői Erdély Miklós vagy Hajas Tibor). Ezeknek az irányoknak az összemosása azért sem szerencsés, mert jellegüket talán pontosabban megérthetjük az időbeli kibontakozás történeti-politikai kontextusait figyelembe véve, másrészt mert különben további olyan csoportok munkája sikkadhat el, akik koncepciójukat tekintve alighanem közelebb állnának az Erdély- Hajas típusú neoavantgárd paradigmához. Erdélyben különösen a „harmadik Forrás-nemzedék” hetvenes évek elején körvonalazódó társasága ilyen, amelyik előbb az Echinox, a Fellegvár és hasonló lapok hasábjain nyilatkozik meg, majd szamizdatok, nyugati magyar lapok munkájába is bekapcsolódik. A korabeli, hetvenes évekbeli, a nyolcvanas évekbe átnyúló rokon erdélyi képzőművészeti projektek, akcióművészeti párhuzamok Blénesi Éva Textust teremtő kontextus című könyvében kerülnek bemutatásra az irodalommal összefüggésben.26

A recepciótörténet egyidejű horizontjának részleges rekonstrukciója is fontos lehet számunkra. Egy kései interjújában Lászlóffy Aladár például arról beszélt, hogy a költői csoportosulással szemben, amelyiknek ő maga is tagja volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, vádként hangzott el kezdetben az „avantgárd” megjelölés, mint ami a korszakban nem hordozhatott pozitív értékjelentést, legfeljebb köztes állomásként a szocialista irodalom felé vezető úton. Az ilyen elvárásrendszerrel összeütközésben viszont a csoport számára egyfajta tudatos kitörési lehetőséggé vált az avantgárd címke, amely menet közben nyerte el valódi jelentését és mélységét.27

26 Blénesi Éva, Textust teremtő kontextus, Korunk - Komp-Press, Kolozsvár, 2009.

27 „az első konfliktusom Létay Lajossal például akkor volt, amikor azt mondta nekem, hogy: Ti úgy írtok, mint a Tristan Tzaráék, meg a Bretonék - bár úgy írtunk volna [...]. Mikor bennünket azzal vádoltak, hogy úgy írunk, mint a lejárt, polgári, avantgárd nem32 / Balázs Imre József