Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balázs Imre József: Szilágyi Domokos művei az avantgárd és neoavantgárd kontextusában

szeti kultúra esetében többes számban kellene beszélnünk a neoavantgárdról, abszolút kezdetet nem érdemes kijelölnünk.16

A bemutatás rögzíti a tényállást, miszerint „még távol vagyunk attól, hogy megalkothassuk a magyar neoavantgárd mozgalmainak történetét”17 - ezzel egyetértve mégis néhány olyan kanoni- zációs mozgásra szeretném felhívni a figyelmet, amely Szilágyi Domokos e kontextusban való szerepeltetése miatt releváns lehet, másrészt támpontokat ad a történeti avantgárd/neoavant- gárd vonatkozások romániai történetéhez.

Grendel Lajos például Szilágyi Domokos „népi-realista poézis jegyében” történő indulásáról beszélt nemrég megjelent irodalomtörténetében (nézetem szerint tévesen, hiszen ez legfeljebb a szinte egy évtizeddel korábban induló Kányádi Sándor esetében volna tartható tézis), Szilágyi Adyt idéző önostorozó magyarságszemléletét pedig egy olyan polifon konstrukcióból, a Hogyan írjunk verset című többtételes műből vett idézettel szemléltette, amelyben a megszólalás több áttételen és maszkon keresztül történik.18 Korábban Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete helyezte el Szilágyit egy hasonló vonatkozási rendszerben:

Az erdélyi Szilágyi Domokos egy személyesebb hangnemű vallomáslírai alakzatot tett formakultúra és artisztikus jelhasználat tekintetében is alkalmassá a korszerűbb létszemléleti tartalmak kifejezésére. Az örökölt újnépies szerepformáktól és az ideológiailag védett „kriticista” beállítódástól fokozatosan jutott el egy formagazdag,

16 Magyar irodalom, 1002.

17 Uo„ 1003.

18 Grendel Lajos, A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században, Kalligram, Pozsony, 2010,474.

28 / Balázs Imre József