Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balázs Imre József: Szilágyi Domokos művei az avantgárd és neoavantgárd kontextusában

Mint a lexikonszócikk is utal rá, az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténeti konstrukciójában elsősorban Méliusz József szemé- lyejelentiazt asajátoskapcsolódásipontot, amely révénafiatalabb generációk (Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár stb.) a két világháború közötti avantgárdhoz kötődnek. Méliusz költészete egyfajta „emlékezés az avantgárdra" a hatvanas-hetvenes években is, és Szilágyi Domokossal való személyes kapcsolata, illetve e kapcsolat levéldokumentumai,8 valamint mindkettejük 1968 körüli újvidéki publikációi és ismeretségi hálója9 arra utalnak, hogy Méliusz és Szilágyi avantgárdhoz való viszonyát érdemes a Híd és az Új Symposion körüli alkotók avantgárd elkötelezettségének kontextusában vizsgálni. Más, korábbi kutatások egyébként inkább azt valószínűsítik, hogy a hatvanas-hetvenes évek (romániai) magyar neoavantgárdja nem közvetlenül, hanem igen nagy mértékben a nyugati történeti és újavantgárd hagyományon keresztül kötődött előképeihez.10

Mára körvonalazódni látszik egy olyan konszenzus, amely a magyar neoavantgárd terminust11 olyan szerzőkre vonatkoztatja, mint Erdély Miklós és Hajas Tibor, a párizsi Magyar Műhely köre (például Nagy Pál), az újvidéki Új Symposion (kiemelten Tolnai Ottó) vagy a washingtoni Arkánum (például Kemenes Géfin László). Ezek az alkotói csoportok és szerzők épülnek be

8 Visszavont remény, szerk., jegyzetek, utószó, Ágoston Vilmos, Budapest, Szépirodalmi, 1990.

9 Ezt a vonatkozást részletesen összefoglalja a következő tanulmány: Szilagyi Zsófia Júlia: „tó vers és rossz vers". Adalékok Szilágyi Domokos neoavantgardizmusához újvidéki publikációi kapcsán, Híd 2015/4., 68-81.

10 Martos Gábor, Avantgárd a mai erdélyi magyar lírában - Uű., Éjegyenlőség, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2000., 59.; DerEky Pál, A magyar neoavantgárd irodalom = Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd köréből, szerk., DerEky Pál - Müllner András, Ráció, Budapest, 2004.

11 Dánéi Mónika egyik írása egyébként, épp a posztmodernhez hangsúlyosabban viszonyító megközelítésében a posztavantgárd terminust javasolja (részben a sajátos, fragmentumokat görgető intertextualitás jellegzetességét kiemelve), amely mintegy közvetlenül megelőlegezné a posztmodernt a magyar irodalomban. DanEl Mónika, A közöttiség alakzatai. Magyar neoavantgárd szövegek poétikájáról, Magyar Műhely 2002/2. (121. szám), 27-54.

26 / Balázs Imre József