Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében

(Ismeretlen költő a XX. századból)" amely egy konstruált pre- textusra utal, az eredetiség megkérdőjelezését kinyilvánító viszonyba helyezve magát. Ez a mottó ironikus válaszként is értelmezhető arra a sokszor feltett irodalomtörténeti kérdésre, kit tekinthetünk Szilágyi költői elődjének.

Szilágyi életművének legtöbbször megverselt témái minden bizonnyal az évszakok voltak, posztumusz került kiadásra a Demény Péter által válogatott Leltáraz évszakokról című Szilágyikötet, s a halála után íródott emlékversek kötet is az Ismeretlen évszak címet kapta. Az évszakok váltakozása és ciklikussága az örök körforgás és a világ, a természet halhatatlanságának jelképeként, a folyamatos újjászületésben gyökeredző létként nyilvánul meg Szilágyi zenei ihletettségű költészetében.10 Szilágyi sok más zeneszerző (pl. Bartók, Mozart, Honegger) mellett Vivaldit is megnevezi egy versében: Lírai panoptikuma ban egy Lászlóffy Aladár stílusában írt imitációban Lászlóffy önmagának tulajdonított európaiságán ironizál: „A görög elmék még hol se voltak, amikor én. [...] Én már kétezerhatszáz éve vagyok érzékeny, / és tudom, addig is gammasugár11 folyik ereimben, amíg az / emberiség kikészíti bennem magát. // Vivaldiak, Vivaldiak / muzsikálnak egy szív miatt”. Szilágyi (négy szonett) című ciklusával, s annak mottó10 Szilágyi költészetét foglalkoztatta a líra határvonalának kiterjeszthetősége, expe- rimentalizmusának lehetősége, azaz a hagyományos értelemben vett művészeti ágak (újra) összekapcsolásának megteremthetősége a költészet vizualitáshoz (vizuális költészet, kalligram stb.) és hang(zás)hoz (hangköltészet, fonikus líra stb.) történő közelítése révén. A vizualitás a lejegyzett verseknél könnyebben nyomon követhető (ismerjük például Szilágyi betű-kollázsát, Vörösmarty-palimpszesztjét vagy a Haláltánc-szvitet), de költészetének legalább ennyi helyén észlelhető a zeneiség is, a hang vagy a zenei utalásrendszer direkt/bújtatott feltűnése. Művei között találhatók egészen explicit példák is: zsoltárok, balladák, rekviem, szvit, ekloga és egyéb kevert műfajú „hangzó” lírai szövegek, sőt, külön kötet is: a Pimpimpáré (Vers és muzsika gyermekeknek), amely Vermesy Péterrel közösen készült. A Mese a vadászó királyfihoz című mese-átirat megzenésítésén pedig Szalay Zoltán zeneszerzővel dolgozott együtt. Szilágyi T. S. Eliot versfordításainak lektora és a költő tisztelője volt, Eliot többször értekezett a költészet hangzósságáról, például A költészet zenéje című esszéjében (1942).

11 A vers, mint ahogy a Szilágyi-líra más darabjaira is jellemző, egyéb, a technikai fejlődést ábrázoló szavakat is használ, lásd „gőzturbinás fotonrakéta”.

Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében / 153