Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében
összefüggéseket): „Akinek a szeme kék, / takarója a nagy ég, / akinek a szeme zöld, / puha ágyat ad a föld, / akinek barna, / eledele alma, / akinek fekete, / liliom a tenyere.” A [Kacsavári Katalin...] (eredetileg: Liliom-palota) minden bizonnyal az egyik legszebb Szilágyi-etűd, Weöres Sándor-i jellegű (és színvonalú), mely Kovács András Ferenc gyerekköltészetét is előlegezi.9 A név - Kacsavári Katalin - konnotatíve már előlegezi a vers további motívumait, a vízi palota építését: „Kacsavári Katalin / egyet gondol: / palotát épít / vízililiomból. / Csupa szín, csupa fény, / csupa csodaillat, / benne hál éjjel / a vacsoracsillag.” Míg a szöveg (jól megjegyezhető, fülbemászó) első fele inkább narratív jellegű, s a név alliteráló jellegén túl hangzóssági szempontból széttartó (s ezzel tulajdonképpen a primer jelentést hagyja érvényesülni), addig a vers második fele a nyelvi szövetben teremti, érzékíti meg a csoda(palota)-jelleget, a csengő és bongó hangkapcsolatokkal, a dinamikusabb ritmussal, illetőleg a jelentésalakulás - delejező trópusok általi - elbonyolításával: a „csodaillat” oximoronjával vagy a „vacsoracsillag” antropomorfizálásával. A házba bevackolódó csillag képe, azon túl, hogy rendkívül nyugtató hatású zárlatról van szó, a liliompalota kozmikussá, világméretűvé válását is implikálja egyben, s ennek remekül megágyaz a megelőző két sor szenzuális kavalkádja. (Az ehhez hasonló felépítésű, de képileg egyszerűbb, didaktikusán redundánsabb szerkezetű Kocka vár már mindenekelőtt a keményen szóló „k” hangok kijátszására épülő, valóban kissé „kocogósabb” stílusgyakorlat: „Kocogi Kockás / Kis Károly / várat épít / kockából. / Estefelé már / készen is áll a / Kocogi Kockás / kockavára.") mennyi szótag, vagy a szótagok többsége összecsendül. Erre a rímtechnikára figyelhetünk fel a már említett (Láncos-lobogós...) kezdetű vers két sorában, ahol az első szótagon kívül minden szótag összecseng.” Váncza, I. m., 37. 9 „Vacsoracsillag peremén / lessük az estét, te meg én: / harmatozó fény a házunk, / mélybe kalimpál a lábunk.” - Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében / 139
