Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

Versei erről az útkereső-utat törő diadalmas élményről számolnak be; hite szerint versei segítik az emberiséget a földi (töredék-) létből kiszakadni, fölemelkedni; „ereszkedjetek önműködő gondolataim vállaljátok kínlódók helyett / a kínt csüggedők helyett a csüggedést aggódók helyett az / aggodalmat virrasztók helyett az éjszakát hogy hajnallá / sikeredjetek”. S végül felszólítással, a tudás, igazság birtokosának bizonyosságával zárja a verset: „az évszak megkezdődött munkáját te vezényeld minden rád hallgat / mert csak te tudsz beszélni és sorsod az értelem / [...] és néha engedd meg hogy én is segítsek leltárt csinálnod”.

A legyőzött múlt új megoldást eredményez a versben: az avantgárd áradó dikcióját ráolvasással, bájolóval ötvözi, a Bartók által említett hagyománykezelés harmadik, leginkább autentikusnak tekintett módja felé tartva: az eredeti mű és a teremtett mű között nincs kapcsolat, de az új mű levegőjében az inspiráló hagyomány árad. A ráolvasásokra, bájolásokra, az archaikus szövegemlékek ritmusára, szómágiájára ismerhetünk az ilyen a sorokban: „nyílj meg felhő nyílj meg virágkehely a látogatóba érkező madaraknak / felhők fölé duruzsoltuk magunkat sztatoszférába sivítottuk magunkat fekete űrbe dübörögtük magunkat". Ez utóbbinak már nincs közvetlen kapcsolata a folklórral és az archaikus kozmogóniai költészettel, de az ismétlés, a szövegritmus ugyanazt a hangulatot árasztja. Máskor átveszi a folklorisztikus toposzok szerkezetét, ezzel humanizálja a technika elemeit. A Júlia szép leány balladájának ismert („A napot s a hódat szarva között hozván; / a fényös csillagot a homlokán hozta; Két szép aranyperec aj! a két szarvába, / Aj! a két ódalán két szép égő gyertya"21) ikonépítkezése szerint a gépiesség emelkedik ugyanarra a szakrális rangra, mint az égitestek: „nemzet21 Vadrózsák. Kriza János székely népköltészeti gyűjteménye Faragó József gondozásában, Bukarest, Kriterion, 1975,270.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 133