Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

A Szilágyi-vers boszorkánya jóval összetettebb, rejtélyesebb alak a garabonciásnál, jelentősen túlmutat a figura újrarajzolásánál. A vers boszorkánya nem egyszerűen a hiedelemből ismert rontó erő - csábító szépség, egyszerre szépasszonyi, tündéri démon is, aki az ördög csáberejével tartja varázslatában a férfiembert, de ennél is több: magának az egyetemes csábításnak is a megtestesülése.

Az áradó dikciójú szabad vers három nagyobb egységből áll, az első rész a magyar népi hiedelemvilágból ismert boszorkány alakrajza, Arany és Bornemissza Péter Ördögi kísértetekjének pazar nyelvén. A második részben váratlanul, megtartva klasz- szikus attribútumait, a költő jelenkori, illetve egyetemes új tulajdonságokkal ruházza fel. Ezek az új tulajdonságok részben játékos anakronizmusok, mint „repülő csészealjról kénálod az párádzó kávét" vagy „száguldván jaguárban kendőd lobog”. Lényegesebb azonban, hogy ő a prométheuszi, mefisztói hatalom birtoklója is: beoltja az embert kételkedéssel, tudással, örök nyugtalansággal, a világ átalakításának vágyával. Azaz mindaz az attribútum, amely a modern, a racionális, a felvilágosult elme büszkesége, itt, e versben az „ördögtől való”. A boszorkány ugyanis a világ teljességének az illúziójától fosztotta meg az embert: „nyugalmunkban megbontottál múlatásunkban nyugtalannál / vágyakozásunkban megrontottál hiedelmünkből kipenderítettél”, „kábítottál jövőnek ígéretével” és elkövette a legsúlyosabbat: „elloptad halálon túli életüket hogy itt e földön küszködjenek örökké nemzedékről nemzedékre”, vagyis a halálban való megbékélés - keresztényi - reményétől fosztotta meg az embert. A vers harmadik része - ki-kiszólva a régi korból - visszatér a hiedelemvilág hagyományos retorikájához (bűnbak megnevezése, rontásűzés, bájolás, elátkozás szómágiája): „legyen élted haláltalan / föld is bé ne fogadjon / hűtős urad magtalan / méhed meddő maradjon [...] tank tiporja testedet / törten is tápászkodj / ciántól is fulladozz”

124 / Pécsi Györgyi