Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)
Garabonciás, Boszorkány Dolgozatában Szilágyi Domokos védelmébe veszi Az elveszett alkotmányt, Arany első jelentős művét. Ismeretes, hogy Vörösmarty a Kisfaludy pályázatra a sok rossz beküldött anyag között Arany művét csak a legkevésbé rossznak találta; fanyalgott, nyelvezetét nehézkesnek, vaskorinak titulálta. Szilágyit viszont éppen a mű kreatív nyelvi ereje, pazar nyelvezete bűvölte el. De nemcsak Arany nyelvezete, hanem Arany mitologikus alakteremtő képzelete is - a Garabonciás kötet két versének (Garabonciás, Boszorkány) karakteres főhőse ugyanis Az elveszett alkotmányból ismerős. Az elveszett alkotmány két főalakja éppen egy garabonciás, Hábor, és egy boszorkány, Armída, Szilágyi pedig szövegszinten is nagyon hasonló módon jeleníti meg és beszélteti a maga vershőseit. Arany Hábora „garaboncás kóbori", aki „Villámot kanyarít a sötétes nyúgati égen [...] kiröpíti nyakából / Vészjósló köpenyét, [...] Balja köpenyt csóvál, jobbja rázza kegyetlen / a lobogó fáklyát s majd-majd meggyujtja kalapját. / Támad erős tüdejű szél, hős radi- káli modorban”10. Hábor így vádolja feleségét, a „bájhölgy” Armída boszorkányt: „nem tudom én, mit nem követéi el örökké / Csúffá tenni, megejteni elvem, meghidegíteni / a honnak fiait - de kivált lyánykáit - iránta? / Nem te valál-e, ki szétküldéd látatlan alakban / Böjti boszorkányid, hogy rángassák a beretvát / Elvrokonaim kéziben”, a fölbosszantott Armída pedig Hábort bájolja: „Költsön örökléted minden fél perce szivedben / Vágyak myriadát, mikből soha egy be ne teljék; / Légy szomjas, de a tej változzék ömleteg ónná / És a tejes köcsögök kaponyákká durva kezedben! [...] Bájkecsű hölgy vagyok én”.11 Armída „büszke boszorka, gonosz csábszelleme a maradásnak", megnyergeli a szeleket, tündérré változik, varázserejű hamis kártyát ad a férfiak kezébe stb., 10 Arany János összes költeményei IV, Budapest, Unikomis, 1993,12-13. 11 Uo„ 14. 122 / Pécsi Györgyi
