Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

...másként folyton valami rémeset gondoltam volna a világról, a jövőről; én pedig többnyire nem gondoltam semmit. ...másként mért keltem volna föl minden reggel, mért álltam mindennap a tűzhely elé.

...másként mért örültem mindannak, aminek örülni lehet. ...másként nemcsak szerelmeskedés után, hanem alatta és előtte is szomorú (triste) lettem volna.

...másként nem volna semmilyen történet. - E.P.'3

Nehéz megítélni, melyik mondatváltozat illeszkedik a szövegkörnyezetbe, mivel nem világos, hogy az írás-aktus hogyan kapcsolódik az elbeszélt történethez, az utóbbi ugyanis csak nyomokban van jelen, ezért az sem egyértelmű, mi tartozik hozzá, s mi hagyható ki belőle. Az emlékezet poétikája az író életművének az egyik visszatérő kérdése: „amit mi ténynek nevezünk, az, meglehet, szavakból szőtt fátyol, amely elleplezi a valóságot, ha a beszéd egyfajta végnélküli regresz- szió csupán: szavakat mondtunk szavakról".'4

Elhangzó beszéd

A Termelési-regényben vagy a Hahn-Hahn grófnő pillantásában a történet elbeszélése és az elbeszélés története még megkülönböztethető. Jóllehet az időbeli, térbeli és ok-okozati érintkezés felszámolódásával a történetszerveződés iránya és rendszere is folyton változik, de az eltérés érzékeléséhez a mimetikus illúzió felkeltésével folytatott játék még viszonyítási pontot kínál. Az állandó létrejövés állapotában lévő szövegben viszont nem választható szét „tükröző" és „tükrözött" szövegvilág: „Nem időznénk hosszasabban e barátságos morva dombok közt (melyeket a rónához szokott magyar szem hegyeknek lát, 13 14

13 t/o., 94.

14 Esterházy Péter, Bevezetés a szépirodalomba, Magvető, Budapest, 1986, 32.

A gondolkodó emlékezet nyelve / 97