Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

A gondolkodó emlékezet nyelve

Elhangzó beszéd - tünékeny írás /

Dobos István

Minden felejt. Csak a nyelv nem. (Bevezetés a szépirodalomba)

Az értelmezés kerete

Esterházy mély és kiterjedt szövegemlékezetének köszönhetően lépett be újra meg újra lefegyverző érzékkel s tudatossággal a maga korának hatásösszefüggései által meghatározva az irodalomtörténeti folyamatba. A nyelvi világ megalkotása, a poiésis nála végső elemzésben a gondolkodó emlékezetben elrejtettek elő-állítására (Her-vor-bringen) vonatkozik.1 Esterházy szövegeit az elsajátítás szelleme hatja át, amely nem jelenti az öröklött idegen- ségének a teljes felfüggesztését.1 2 A saját mű makulátlan eredetiségét kérdéses eszménynek tekintette, ugyanakkor rendre olyan kérdések értelmének a kidolgozására tett kísérletet, amelyek még

1 Heidegger ismertebb fogalmaira, ahol ez lehetséges, műveinek a magyar fordítását felhasználva hivatkozom.

2 A szövegemlékezet munkája roppant leegyszerűsítések árán, esetenként vendégszövegek mértéktelen felhasználásává fokozódik le a szerzői szándékot kitüntető kritikákban.

92 / Dobos István