Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bengi László: Függő játszma. Az időtapasztalat formái Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájában

és figyelmes haladtunkból nem száműzethetnek az állítások, az egyszerű kijelentő mondatok" (183).

A Bevezetés a szépirodalomba térbeli rendeződését nem egy esetben permutatív szöveghelyek nyomatékosítják. Ahogy egy ponton a Függő ezt reflektálja: „az ő, K„ boldogsága inkább kesernyés tudásnak rémlett, nem valamiről, valami dologról, hanem belátás a dolgok elhelyezkedéséről, mondhatná még, lám, cseréli, cseréli-beréli egyre a szavakat, egyiket a másikra" (167). A kötet Transzformáció föliratú részei - a halmozásos és kihagyásos szerkesztésmód mellett - különösképp ráirányíthatják a befogadói figyelmet az átrendezés kompo- zíciós elvére. Ebben azonban nemcsak a szövegösszefüggés értelemlétesítő ereje mutatkozik meg, hanem az is, ami nélkül a helyzetek és konstellációk sora könnyen mechanikus ismétlődésnek bizonyulhatna -vagyis az időnek a Bevezetésben szintén hangsúlyos kérdése. „Minthogy a jelentés nem a jelölők tulajdona, a Függő azt a mechanizmust emeli tehát témájává, amelyben a dolgok - az értelmezés lehetséges sokféleségének kontextusában - jelentést nyernek. S mindez azért válik - az utólagosság közbejöttén túl - elsősorban az idő kérdésévé, mert az elbeszélés a jelentésképződésnek sem az eredet adta azonosságban, sem pedig az önkényes tulajdonlásban megalapozott logikáját nem ismeri el."6

A Termelési-regény szerkezetét is fölidéző Idő van már címével exponálja az időviszonyok problémáját, jóllehet a fentebb mondottak nyomán a „van" a könyvmű olvasói számára ezen a ponton már könnyen ambivalens jelentéssel bírhat. Márpedig nemcsak a szavak és a dolgok konstellációi, hanem a Bevezetés idői aspektusai számára is a jelen idejű, egyes szám harmadik személyű létige tűnik föl a legfőbb viszonyítási pontnak. Ugyan K. esendő, az asszonnyal folytatott beszélgetés igyekezetében megfogalmazott vágya a „jelen és jelenlét, mely által, legalább, a dolgok helyekre kerülnek" (244), mégis e gondolat jelzi annak a tétjét, hogy a „van"

6 Kulcsár Szabó Ernő, Esterházy Péter, Kalligram, Pozsony, 1996, 137.

86 / Bengi László