Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Bengi László: Függő játszma. Az időtapasztalat formái Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájában
lása például nem tartotta fenn olyan mértékben a figyelmemet, mint a vele egyébként szoros, keretszerű kapcsolatban álló /A szív segédigéi. A Kis Magyar Pornográfiát szintúgy nem tudtam akkora érdeklődéssel olvasni, mint a Függőt Sőt még a Fuharosok ismételt olvasása is ambivalens tapasztalattal járt számomra. Egyéni elfogultságaim föltehetően éppúgy felelősek a könyvet alkotó könyvek között érzékelt esztétikai feszültségért, mint az elbeszélésről alkotott képem változása. Emellett pedig érdemes „egyszerűen" annak a hatásával is számot vetni, hogy a harmadik évezredbe való, immár nem is új keletű átlépéssel történetileg és irodalmilag egyaránt markánsan eltávolodtunk attól a világtól, amelyben a Bevezetés szövegei íródtak, amelyben játszódnak, illetve amelyet megidéznek. Esterházynál persze a múlt - nemcsak be-, de mintegy átvezetésként is a szép- irodalomba - hangsúlyosan a múlt nyelve. Csakhogy ezzel a szöveg nem annyira újraalkotja a múltat, mint inkább - a szó szűkebb értelmében - idézi, és ebben az utalásszerű viszonyban függ is tőle: éppannyira fölfüggeszti, mint amennyire folytatja. Ebből adódóan pedig a múltbeli világ nyelvi emlékezetének kifakulása, a nyelvi tapasztalat változása nemcsak fölülírni képes a mondottak értelmét, de esetenként az avulás érzését, a művel való kapcsolat intenzitásának alábbhagyását is maga után vonhatja. Mindeközben viszont a könyv feszültsége olyan megmaradó elevenséget is jelez, amelyet az értékelés távlatának elmozdulásai sem számoltak föl. A tipográfiájában, tulajdonképpen fizikai értelemben osztott, tagolt könyv vizuálisan is fölhívja a figyelmet a mű elemeinek nem magától értetődő konstellációjára. Ezáltal a térbeli áttekintés és az olvasás időben kibontakozó tapasztalata között szintén feszültség jön létre. Megítélésem szerint nem független ettől, hogy a Bevezetés egyik visszatérő alapmotívuma, szövegszervező metaforája a helyzet lesz: „néha, mert már éltünk egy kicsit és a világ itt nyomot hagyott bennünk, megnyomott bennünket, kristályosán megvilágosodik egy dolog, egy mozdulat, az a kibogozhatatlanul finom helyzet, hogy Függő játszma / 83
