Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

A Márk-változat szövege végső soron a beszéd mint elbeszélés minőségében kettős természetű: e világi és transzcendens, sztorit mesélő és egyúttal Isten önkinyilvánftását meghalló beszéd. Az elbeszélés tanúságtétel ebben az összetett értelemben:

a hit letéteményese az elbeszélő tanú és az elbeszélt történet, de méginkább az elbeszélt történetből kirajzolódó jövő [...] Ha az elbeszélt esemény, miként a kereszténységben, a halál és a feltámadás, s ha ekként az elbeszélés az idő határhelyzetét jeleníti meg, akkora kommunió sajátos típusára van szüksége: a történet hallgatója ugyanis nem csak valamely, az időben lezajlott esemény felidézését fogadja be, s nem csupán az időbeli részesedés kedvéért, hanem a halál és a feltámadás misztériumának meghirdetését, ami csakis úgy lehetséges, ha elhatározza: belép születésnek és halálnak az elbeszélés által megjelenített valóságába. Az ilyen elbeszélés ezért, az elbeszélt valóság jellegéből adódóan, csak rituális és ihletett keretben bontakozhat ki. [...] megszűnik a távolság „a szavak s a dolgok" között. Amit felidézünk, azt jelenvalóvá teszi a szavak és a szimbólumok ereje.24

Esterházy a Márk-változatban mindent megkonstruál, ami a racionalista nyelvvel elmondható, ami az észokok irányította elbeszélés, beszélés világleképezési és világkonstruálási módjában, a szubjektum modernizációs önalkotása és a kinyilatkoztatás általi megszó- lítottság kettősségében lehetséges. Ami ebbe a beszédmódba nem fér be, „arról hallgatni kell”. A végső válasz a „Most mi lesz?" kérdésére a Jézusban, az Istenben való, már el nem beszélt, de végrehajtott egyesülés.

24 Lafont, A katolikus egyház teológiatörténete, 747-498.

80 / Tolcsvai Nagy Gábor