Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Előszó
kisepikái kísérletek szubverzív, a hetvenes évek második fele magyar prózairodalmának megújítását hozó eredményei, a Termelési-regény összetett, reflektív nyelvi kompozíciója vagy éppen a már említett Bevezetés a szépirodalomba című kötetek, továbbá az ezredfordulón megjelenő hatalmas vállalkozás, a Harmonia caelestis után bizonyosan nem lehet úgy olvasni a kortárs magyar irodalmat, mint annak előtte. Esterházy hozzájárulása a honi, illetve az úgynevezett közép-európai posztmodern megteremtéséhez rámutatott többek közt arra is, hogy az egymással összefonódó térségi és történelmi tapasztalatok sajátos nyelvi konstellációban tárják föl magukat - a Hahn-Hahn grófnő pillantása vagy a Hrabal könyve más mellett erről az összefonódásról és föltárulásról is tudósítanak a maguk rendkívüli komplexitásában és rétegzettségében. A kései művek, az „egyszerű történetek" és a halálos betegségnek „emléket állító", a létet és az elmúlást szövegesítő Hasnyálmirigynapló az Esterházy által kidolgozott, a textust archívumként is működtető rendszer újragondolását kísérelték meg, horizontot nyitva az ittlét tapasztalatának nemcsak történelmi, de teológiai összefüggéseire is. És jóllehet az Esterházy-művekről szóló tanulmányok, kritikák, esszék, vagyis az Esterházy-recepció mindvégig intenzívnek volt mondható az író életében is, számos esetben azt érzékelhetni, hogy e művek roppant sokat rejtenek még magukban, ami figyelmes és „lassú" olvasást igényel. A szöveg közelében maradni: ez Esterházy nyelvének kényszerítő ereje, ez az, amit Esterházy elbeszélő művészete az olvasótól megkíván. A kifinomult nyelvi-poétikai distinkciók, az Esterházy-szövegla- birintusban való tájékozódás kétségtelenül intenzív figyelmet igényel, ami azonban a művekkel történő találkozás eseményében keletkezik, az az ittlét megértésének tervezhetetlen, és így megismételhetetlen nyelvi tapasztalatait hívja elő. Ezért kell újra és újra odafordulni Esterházy írásaihoz, ez vezérli azokat az olvasatokat, amelyek igyekeznek szóra bírni e sajátos epikai világot. Előszó / 7
