Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

beszédrészt, és csak áttételesen dereng át a tisztaság, valamint az ember halandó volta: porból vétettünk és porrá leszünk. A másik részlet egy tragikomikus pillanat a kitelepített család szülőpárosa között: az apa számon kéri az anyát a szerinte fölöslegesen elhozott Európa-térkép miatt, hiszen a teljes kifosztottság és száműzöttség helyzetében nincs szükség térképre, ami ráadásul helyet vehetett el a kevés megtartható dolog között:

Mi a francnak, azt mondja meg, mi a francnak ide egy Európa-térkép? Már üvölt: Mi az úristennek?! Röpülni, szívem, röpülni. Úgy mondja, mintha szerelmes volna. A barna a hegy. Magyarországon is van barna, nem sötétbarna, de mégis. A hegy csúcsán se vagyok közelebb az Istenhez.

Ha mindenütt ott van. Azt azért nem hiszem, hogy a budiban is. Sok ilyen példát lehet mondani. Mert ha ott van a szívemben, mért ne lenne a beleimben? De ilyet nem mondunk. (34.)

A végletekig kiszolgáltatott család helyzetének epizodikus, anekdoti- kus elbeszélése (az anya ironizáló és önironizáló poénjával) társítási kiindulópontja a térkép térábrázolásának felidézéséhez. Itt a térképen jelzett magasság átmenet nélkül fizikai magasságba vált át, onnan a menny absztrakt, magasan lévő terébe. A társítás a beszélő gyermek szubjektivizációs eljárásával történik meg: saját testének földfelszíni nézőpontjából mutatkozik meg a hegy magassága, és onnan egyszerre az ég közvetlensége (a hegycsúcsról „közelebb" van) és a menny abszolút, elérhetetlen és közvetlenül nem tapasztalható magassága. Ez a perspektiváltság, a térbeli referenciakeret13 megkonstruáltsága látszólag nem kap reflexiót, ám valójában az egymást követő egyszerű, a saját testiségre visszafókuszáló rövid mondatokban a testben létezésnek és a nem testi, transzcendens

13 Bernd Heine, Cognitive Foundations of Grammar, Oxford University Press, Oxford, 1997.

70 / Tolcsvai Nagy Gábor