Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

Isten általi megszólítottság fölismerése és elfogadása a mindennapi beszéd e világi, felszíni jellegének látszólagos előtere mögött mutatkozik meg a beszélő számára: „A szó nélküli imádkozás az igazi. A szó lehúz a földre. A szó az emberé. A bátyámé." A siketnéma beszélő monológjának hozzáférhetősége itt a hétköznapin túli kiterjedést kap, hiszen ami a közvetlen emberi környezetének titok marad, az Isten számára elérhető, a beszélő létmódja szerint.

Mindehhez szorosan kötődik az a szintén kimondott fölismerés, hogy a kegyelemben részesülés nem a passzív várakozás erre a kegyelemre, ellenkezőleg, az Istenhez odafordulás, az Isten általi megszólítottság elfogadása teszi lehetővé: „Ha nem imádkozom, nincs Isten." (32.) A belső beszédben élő gyermek beszélő az imában létesíti magát, mert a közvetlen fizikai, biológiai és társas környezetében ez a létesítés nem sikeres. Ennek a helyzetnek az e világi kommunikációs kudarc nem előidézője, hanem jele és megvalósulása, miközben az emberi beszéddel nem válaszoló Isten az ima beszédével válik elérhetővé: „Én is hiszek, de nálam fordítva van, azért imádkozom, hogy higgyek. Azt hiszem. Hogy legyen kiben hinnem. Hogy legyen Isten. Ezért kell állandóan imádkoznom." (21.)

Az idézett két részlet többféle értelmezhetősége a monológ más szakaszaiban válik jelentőssé. Itt a bizonyosság a meghatározó, az, hogy Isten kegyelmének fölismerése nem kívülről jön, hanem a felé fordulás állandó cselekedetével: „Az ima a szív emlékezetének gyakori ébreszt- getése. Gyakrabban kell emlékezni Istenre, mint ahogyan lélegzetet veszünk. Irgalomatyja, ne hagyj el!" (83.) Minden Istenre tartozik, így lép be a bűn ténye, a bűnnel való szembenézés, a bűn levetése és egyúttal számon tartása a gyermeki beszédben.

A gyermek beszédének, a bennfoglalt, folyamatos imának van még egy itt említendő sajátsága: a beszélő a szó fizikai, akusztikai értelmében nem beszél, néma, süket - maga a titok a környezete számára. A néma gyermek mint véges titok párhuzamban áll Istennel mint titokkal, amelyet a gyermek beszéde is hangsúlyoz, kicsit

66 / Tolcsvai Nagy Gábor