Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

A másik tárgyalandó szöveghely a (labda, pöttyökkel) emlékezetes jelenete:

Egy gól után, kiszabadulva a fiúk öleléséből, apám felé sodródtam, és fejemet egy elismerő simogatás reményében előrébb gurgattam. Az édesapám tekintetének nem volt tárgya, amikor megkérdezte.- Anyád?

Nem válaszoltam, fogaim egymásnak feszültek: szó se ki, se be. Csak Fancsikó szólt valamit, kedvesen és nehézkesen, mert ő tudta, miképpen kell egyszerre szeretni és látni.

A „szó se ki, se be" megfogalmazása kettős hallgatást vetít fel, kifelé, illokutív értelemben („a végrehajtott aktus illokúciós értékei" síkján), és befelé is („a beszédben implikált intencionális ígéret" szintjén),27 sőt ezen túl talán önmagával szemben is hallgat az elbeszélő (mintegy a „Hol kezdődik a némaságom, és hol én?" értelmében?).28 Mire „szólt valamit" Fancsikó, az apa „kérdésére" vagy az én-elbeszélő verbális paralízisére, melyiket tanúsítja? Itt ismét a könyv egészére jellemző elbeszéléstechnikai sajátosság figyelhető meg: bizonyos reprezentált vagy idézett közlések egyszerre vonatkozhatnak más hasonló közlésekre (kérdésekre) és az elbeszélői szólamra, tanúskodhatnak ezekről. Amely szólam reflexív kitétele („mert ő tudta...") itt utólagosságból szólal meg, a felnőtt beszédhelyzetéből, vagyis mintegy az ő

tosabb kijelentés egy 'igen'-nél (hiszen az csak egy tagadott 'nem')." (Nincsen címe; ez sem az. Esterházy: Fancsikó és Pinta. Pápai vizeken ne kalózkodj! 201.) Köztudomású, hogy a Pápai vizeken... „pincér-elbeszélője Kosztolányit ,,vall(ja] mesteréinek, így ez a metareflexiv kitétel a bolgár kalauzról szóló Esti Kornél-novellának, a hallgatás ottani szerepének explikációja is lehet. A „talán" a „nem" és „igen”, tagadás és affir- máció között, ismeretesen erről is szól a bolgár kalauz története az Esti Kornél ban.

27 Vő. Kulcsár-Szabó, Tetten érhetetlen szavak, 338.

28 A Márk-változatban is felbukkan hasonló mondat: „Titkolom, hogy tudok beszélni, és nem adom jelét, hogy érteném, amit mondanak nekem. De hát nem is mondanak semmit (...) Anyám aggódik. Nem sajnálom. Semmi hang, se ki, se be, semmi, és a semmivel szemben olyan nevetséges az aggódás." (Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat, Budapest, 2014, 5., a főszövegbeli idézet: Uo„ 18.)

48 / Lőrincz Csongor