Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

terszubjektív hallgatásjeleneteitől kezdve a Spionnovella már alcímeiben istematizált motívumán, majd a Termelési-regény „mesteriének sokatmondó hallgatásain, ezek experimentalizmusán, továbbá pl. A szív segédigéi gyászmunkájának vonatkozó mozzanatain keresztül a Harmonia Caelestis emlékezetmunkáját szabdaló hallgatáseffektusokig és a Javított kiadás központi problémájáig, amit tudvalevőleg nem pusztán az apa ügynökmúltja, de az arról való, élete végéig tartó hallgatása jelentett; továbbá a Márk-váitozat szcenográfiáiig az ima mint hallgatás, szereplői némaságok és transzcendens hallgatás között. Ezt a spektrumot lehetetlen egy tanulmányban elemző módon áttekinteni, ezért a továbbiakban a Fancsikó és Pinta és a Termelési-regény némely szöveghelyeire korlátozódik az elemzés.

Esterházy első kötete a hallgatás sokrétű szcenográfiáival annak irodalmi-narratív fenomenológiáját vázolja, az egyszerű formák hangsúlyozottan nyelvi megalkotódása a hallgatás jelenlétével, diszkon- tinuus szignáljaival kapcsolódik össze, amelyek így nem csupán te- matikus-motivikus mozzanatok a szövegben, hanem nyelvi-textuális effektusként, hatásfunkcióként manifesztálódnak. A hallgatás jelenetei ebben a kötetben majdnem mindig valamely elhallgatáseffektus és annak különböző iterációi, illetve reszponzív összefüggései körül bontakoznak ki. Méghozzá kezdettől fogva az elbeszélő szólamának a két címszereplő általi kettős aláírásában (vagy fordítva), történet és elbeszélés, elbeszélő és elbeszélt hang síkjait így telepoétikus módon egymásba kapcsolva.22

A (fancsikó verse) című darabban a hallgatás szcenográfiája az „igen" kérdése körül forog. A szülők közötti viszony, a sérült kommunikáció előbb pantomim módján jeleneteződik a szövegben. Előbb az anya kezének, ujjainak leírása, olvasása, majd az apa vélhetőleg megkarmolt arcának ábrázolása következik,23 amely

22 Egy példa erre. Az elbeszélő szólam mondja a (labda, pöttyökkel) emlékezetes „igazgatójáról: „Kár volt hízelkednie, így kiesett a szerepéből, elfelejtette, hogy közülünk csak neki van hatalma. - De nekem labdaérzékem - dünnyögte Fancsikó." (118) Fancsikó megjegyzése úgy következik az elbeszélő harmadik személyről szóló mondatára, mintha az elhangzott volna a reprezentált történet szintjén.

23 Nem mentesen metanarratív jelentéstől, hiszen az apa „vonásai, mint a rosszul

44 / Lőrincz Csongor