Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

viszi színre, úgy is mint feszültséget, hiátust, többértelműséget az inszcenírozott mimikai-gesztikai nyelv és a verbális nyelvbe történő (elbeszélői) átfordítás között, a hallgatás egyfajta olvashatatlanságával is szembesítve (a magyar olvasónak itt pl. Kosztolányi Esti Kornélja juthat eszébe, a bolgár kalauzról szóló novella).

Hallgatás és beszéd vagy nyelv kölcsönös interpenetrációja vagy kereszteződése számos nyelvszemléleti kategória és fogalom újragondolását implikálhatja; ami itt különösen igényt tarthat átfogó re- konceptualizálásra, az a nyelv és hallgatás performatív jelentősége egymás számára is. A fenti példák is kidomboríthatják ezt az összefüggést, vagyis a hallgatás performatív funkcióját vagy értékét, a hallgatás performatív dimenzióját vagy mint performatív dimenziót. Paul de Man egy ponton a „hallgatásaktusok" (acts of silence) fogalmát vetette fel vagy vezette be, jellemző módon a vallomás és a mentegetőzés problematikájának elemzésében.’3 Beszédaktusok és hallgatásaktusok kölcsönös viszonyának elgondolása és ezzel az aust- ini fogalom határainak, illetve hatótávolságának faggatása sokféle vonatkozását érintheti a nyelvi performativitás problémakörének. A hallgatásaktusok a beszédaktus-elmélet határait jelezhetik, ameny- nyiben az intenció (a beszédaktus-elmélet alapvető fogalma) illokutív beteljesíthetetlensége a beszédaktus nem-sikerülését vetheti fel. A hallgatásaktus paradox módon illokutív erő nélkül is intenzifikálhat- ja a nyelvi performativitást, úgy, hogy egyúttal problematizálja annak fenomenális, mint olyanként rögzíthető aktuskarakterét, „tett"-jelle- gét (ahogy az pl. Heidegger „Erschweigen"-fogalma kapcsán látható volt). Ekképp a hallgatás a nyelv vagy beszéd als ob-móduszát, azok mint kvázi-cselekvők „mintha"-jellegét exponálhatja. A hallgatás tehát a nyelv performatív funkciójának inherens határaként íródhat be, az „Erschweigen”-ben rezonáló elszenvedés módján a hallgatás 13

13 Vö. de Man, Mentegetőzések (Vallomások) = Uő., Az olvasás allegóriái. Figurális nyelv Rousseau, Nietzsche, Rilke és Proust műveiben, Budapest, 2006, 391. Kulcsár-Szabó Zoltán nyomatékkai utalt erre a komplexumra monográfiájában, vö. Tetten érhetet- len szavak. Nyelv és történelem Paul de Mannái, Budapest, 2007, 277. Vö. még Lagaay tanulmányával: How to Do - and Not to Do - Things with Nothing.

40 / Lőrincz Csongor