Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

dás jelentésével).8 Mindennek a nyelv performatív létmódját érintő implikációi lesznek: a hallgatást ebben a beszédcselekvéseket egyszerre előző és követő sajátos értelmében nem lehet pusztán csak tudomásul venni - a hallgatás (éppen mint kimondatlan ígérete vagy implikátuma) kihívja a tanúsítást vagy valamiféle reszponzivitást.

A hallgatás előtérbe kerülése a modernség horizontján alkalmasint párhuzamos a nem-cselekvés, a rá hagyatkozás, a lenni-hagyás (Heideggernél a „Gelassenheit") paradigmáival, úgy is, mint a humán cselekvés világképző primátusának (és az ezzel összefüggő történelemképnek) a viszonylagosulásával, úgy is, mint maguk a nyelvi cselekvések operacionális értékének áthelyezésével a nyelv személytelenebb operativitásába, sőt megvonódásába. A hallgatás innen nézve aktivitás és passzivitás különös kiazmusaként, akár ezen ellentétpár transzgressziójaként nyerhet értelmet, legalábbis jelentőséget.

Viszonyuk történetiségének modernségbeli alakulását vizsgálva talán megkockáztatható a feltevés, hogy nyelv és hallgatás - úgy is mint: külső és belső szó - közötti kereszteződések konstitutívabbá, ugyanakkor szövevényesebbé, ambivalensebbé válnak. Nyelv és hallgatás határai nem megadhatók egymás felől, nem két elkülöníthető tartományról van szó (ezért nem tárgyi értelemben érdemes felfogni őket), viszonyuk nem írható le dichotómiaként. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a két (nem-)nyelvi szféra közötti határ beíródik ezek mindegyikébe is, a mindenkori szféra külső oldalaként vagy túloldalaként (éspedig a fentebb említett koordináták mentén, hangzósság és mondás, hallgatás és intencionalitása kapcsolatának fellazítása által implikálva, a másik nyelveként vagy feltételezettségében). Ugyanakkor módosítva is definiálhatóságuk mikéntjét, abban az értelemben, hogy a hallgatás nem egyszerűen nyelviesített formában válik érdekessé, hanem pl. a nyelv nem-antropomorf jellegű morajaként. A hallgatás modern történetének nyelvszemléleti és a fortiori irodalomtörténeti vonatkozásai eme kölcsönös kiazmus vagy kontami8 Vö. Derrida, Limited Inc. Wien, 2001,86-91.

38 / Lőrincz Csongor