Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

szélés koherenciájáért (illetve a hiányuk a narráció széthullásáért). A török kor a történeti széppróza kezdeteitől kedvelt témája a magyar irodalomnak, így kortárs feldolgozása az irodalmi hagyomány felé is demonstratív. Van azonban még egy fontos vonatkozás, ami szociálpszichológiai jelentőséggel bír: az Esterházy-regényben is tárgyalt kor annak a kétféle mentalitásnak is a melegágya, a kurucnak (autonóm, sőt rebellis) és a labancnak (együttműködő, sőt lojális), amelyek a magyar történelem során jellemezték a politikai/történel- mi viszonyulást.

A narratív szociálpszichológia a csoport, például a nemzet, az etnikum történelmi narratíváját a múltfeldolgozás identitásvonatkozású produktumának tekinti. A csoport (nemzet) történelme ugyanis nem azonos - valamiféle autobigráfiai jellegű - kollektív emlékezettel. A narrativizálás folyamatában a történelmi események jelentőségre tesznek szert, s ez a „jelentésadás az identitáskonstrukció szolgálatában áll, identitásfunkciókat tölt be".55 László János a magyar történelmi narratívákat a nemzeti identitás szociálpszichológiai jellemzői szempontjából vizsgálta Történelemtörténetek című könyvében. Leegyszerűsítve: abból indult ki, hogy a nemzetek kollektív emlékezetében létezik egyfajta tipikus, pozitívan, illetve negatívan értékelt történelmi eseményekből álló sorozat, amit történelmi pályának nevez. Feltételezte, hogy „a történelmi pálya kollektív emlékezeti reprezentációja tartalmazza a nemzeti csoport jellegzetes érzelmi megküzdési módjait is",56 sőt annak átvitelében/áthagyományozásában is szerepet játszik. A kutatás tankönyvi, sajtóbeli, laikus és irodalmi történelmi narratívákra terjedt ki, ez utóbbiak közül kiválasztott romantikus és realista történelmi regények elemzését foglalta magába. Alapvetőnek mutatkozik az az eredmény, hogy „a magyar nemzeti identitás érzelmi és kognitív szerveződése mélységesen kötődik a dicsőséges múlthoz, s mindeközben a huszadik századi és korábbi traumák

55 László, Történelemtörténetek, 72.

56 Uo„ 131.

276 / Görözdi Judit