Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Lengyel Imre Zsolt: Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában
mikéntje. Az efféle kérdésfelvetések kizárása a szöveg meghatározó törekvésének bizonyul, amit eklatáns módon szemléltet a történet fókuszpontjába helyezett haláleset leírása is: a tény, hogy annak előidézője maga az elbeszélő, éppen nem a motivációk megérthetősége irányába hat - e süketnéma, ugyanakkor halló-beszélő, gyermeki, ugyanakkor elvontan bölcselkedő, történelmileg beágyazott, ugyanakkor szövegmontázsként létesülő alaknak a retrospekció és az egyidejűség között racionalizálhatatlan módon oszcilláló monológja nem is csupán a lélektani irányultságú kérdésekkel, de az antropomorfi- záló olvasással szemben is ellenállást tanúsít; a jegyzetben explicitté tett utalás a Közönyre (115.), és így a hozzá reflexszerűen társított acte gratuit-koncepcióra ráadásul a teljes diszkontinuitását látszik nyomatékosítani ennek az egyébként is laza szövésű összefüggés- rendszernek és a belőle megszülető cselekvésnek. Összhangban tehát azzal, ahogyan a keretelbeszélésben színre vitt szerző tudása elszigetelődik a társadalomtól, tudásának megformálása és narrátori-szereplői megszólalásokba való szétosztása is a társadalom értelmezésétől következetesen tartózkodó, a társadalmi kauzalitások szintjének vizsgálata helyett az Isten és a lélek okszerűtlen misztériumait kontempláló szöveget eredményez a betételbeszélésben - vagyis az olvashatóság problematikus etikája az előbbiben az etika problematikus olvashatóságaként tükröződik az utóbbiban. Ennek a tükörkapcsolatnak a fényében pedig nem annyira egy kitelepített család történetének mutatkozik a mű, mint inkább egy irodalomfelfogás érzékeny analízisének: a jegyzetek, azáltal hogy a főszövegben olvasható fikció megalkotását hangsúlyosan mint kulturális praxist mutatják fel, rálátást biztosítanak arra, és lehetővé teszik, hogy az idézetek körüli szokásos diskurzusnál elmélyültebben kérdezhessünk rá annak helyére és értékére lehetséges alternatívái között - végeredményben tehát a más gyakorlatok közül ilyen módon kikülönített művészet voltaképpeni funkciójára, és ezzel szoros összefüggésben arra, hogy effajta kikülönülését itt és most pozití254 / Lengyel Imre Zsolt
