Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában
nem az akarnokságot, hanem a teljességigényt. Apámék a töredéket is teljesnek tartották, tudván, a töredék nem attól az, mert hiányzik belőle valami, hanem attól, ami benne megvan. Mamiék szenvedtek a töredéktől, fájlaltak mindent, ami nem teljes, ami maradék, hulladék, morzsalék, foszlány, darabka, részlet, roncs, csonk, diribdarab, aprólék, metélék, törmelék, fityelék, ami fragmentum, ami torzó, Papiék pedig mindent érdekesnek tartottak, ami van.22 A hiány tudatán felülemelkedő elégedettség, illetve a hiány tudatából fakadó szenvedés problematikája folytatni látszik a korábban citált szakasz attitűdöket szembesítő eljárását. A kiemelt részlet két kulcsfogalma minden bizonnyal a teljességigény és a töredék (valamint ezek szövegbeli szinonimái). Ez az oppozíció különös jelentőséget nyer annak fényében, hogy az anekdotikus elbeszélésmód egyik közismert sajátossága a folyamatszerűség állandó megakasztása, a kitérőkből építkező, a nagyelbeszélést kisebb egységekre bontó töredezettség. Másfelől az egészelvűség tagadása a modernségnek olyan sajátossága, amely az úgynevezett posztmodern irodalomnak is meghatározó vonása. A két viszonyulás között azonban a magyar irodalom kontextusában jelentős nézőpontbeli különbség mutatkozik. Míg ugyanis a magyar modernség az egészelvűség illuzórikus voltának ironikus konstatálása mellett gyakran elégikus módon viszonyult ehhez a belátáshoz, a posztmodernt már nem jellemzi sem az elégikus attitűd jelenléte, sem az egész iránt táplált nosztalgia. Még Kosztolányi prózájának egészelvűség fölött ironizáló gesztusai is rendre összekapcsolódnak a teljesség metafizikus kategóriája iránt megnyilvánuló hiányérzettel. A töredék szemlélésében megmutatkozó elégedettség, a hiány kínzó érzését felülíró derű az anekdotikus fragmentum posztmodern átértelmezéseként fogható föl. 22 Uo„ 496. A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában / 231
