Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tátrai Szilárd: „a mondat múlatja immár az időt." A műfaji sémák működése Esterházy Péter Esti című regényében

szólító mondatokkal), amelyek a különböző társalgások fordulóiként - Bahtyin óvatos megjegyzését idézve - „mintha meghatározott műfajtípusokhoz tartozó teljes megnyilatkozások volnának",41 nem is beszélve az olyan, jellemzően egymondatos egyszerű beszédműfajokról, mint a különböző katonai vezényszavak vagy a különböző munkautasítások. E különböző típusú egymondatos megnyilatkozások is olyan egyszerű beszédműfajokként funkcionálnak, amelyek transzformációi összetett beszédműfajok alkotóelemeiként is funkcionálhatnak. Különösen igaz ez a kijelentő mondattípus konstrukcióját diszkurzív sémává, régóta hagyományozódó műfajjá alakító mondásra, és annak altípusaira (maxima, aforizma, közhely, bon mot stb.).42 Ahogy ugyanis a töredék, a novella vagy a rizsa, továbbá az Esti által játékba hozott számos egyéb műfaj, úgy a szerkezetét tekintve csupán egy elemi mondatból vagy tagmondatkapcsolatból álló mondás diszkurzív sémája is aktiválódhat egy összetettebb műfaj, jelesül a regény keretében. Az Estiben azonban a mondatok nem mondásként, hanem újszerű diszkurzív sémát teremtve válnak a regény összetettebb műfajának alkotórészeivé.

Nagyon úgy tűnik, az Estiben a mondat mint a megnyilatkozás viszonylagos teljességét felmutató diszkurzív séma éppen a mondás műfaji elvárásaival szemben, de legalább attól meglehetős távolságban mutatja fel magát. Kocsány Piroska értelmezésében a mondás „(i) egy közösség minden tagja számára ismert, morálisan értékelt jelenségről szóló, (ii) látens morális értékelvekhez viszonyítva értelmezhető, (iii) ezeket az értékelveket megerősítve megfogalmazó vagy cáfoló ítéletek, (iv) amelyek törvényszerűen általános értelemben, tehát generikus mondatként jelennek meg".43 Az Fst/'-mondatnak mint műfajnak a megvalósulásai nagyon különböznek a fenti tulajdonságokkal jellemezhető mondásoktól: „Nem tud annyi idióta lenni az országban, hogy ne legyen pozitív a szaldó. Szaldó, szép, magyar szó, akár a gyöngy, liliom, édesanya."44 Egyrészről az

41 Bahtyin, /. m., 270-271.

42 Kocsány, Szöveg, szövegtípusjelentés: a mondás mint szövegtípus, Akadémiai, Budapest, 2002. (Nyelvtudományi Értekezések 151.)

43 t/o„ 48-49.

44 Esterházy, I. m., 376-317.

,a mondat múlatja immár az időt." /213