Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában
a tulajdonképpeni költészet sohasem csupán magasabb módja (Melos) a köznyelvnek. Ellenkezőleg, inkább a mindennapi beszéd olyan elfelejtett és ezért elhasznált költemény, amelyből már alig hangzik föl hívás. A tisztán mondottnak, a költeménynek nem a próza az ellentéte. A tiszta próza sohasem »prózai«. Olyan költői és ezért olyan ritka, minta poézis.9 Annak tapasztalata ugyanis, hogy a szövegek irodalmi „hangolása", Illetve az írás nyelvi duktusának egyéni „alakítása" nem a közlésre kívülről rácsatlakoztatható elemei a költői nyelvnek, közvetve már két jellegzetes hatástörténeti fejleményben is megfigyelhető az ezredfordulón. A műalkotás létesülésében nem-jelszerűen közreműködő nyelv olyan poétikai médiuma a jelentésképződésnek, amelyben nem a szándékátvitel módjára jutnak érvényre a szerzői intenciók. A műalkotás beszéde ezért sohasem egyetlen eredetre vezethető vissza. Ilyenként a közlés sem kizárólag az alkotói kompetenciák, sem pusztán a benne megszólaló nyelvi-irodalmi hagyomány beszédeként nem értelmezhető. Az ezredvégre éppen ezért két olyan nagy hagyományú irányzat hatástörténeti kisugárzása hagy alább, amelyek egyaránt elutasították a művészi szó nyelvi megelőzöttsé- gének és a jelentésképződés nyelvretorikai mögékerülhetetlensé- gének gondolatát. A Nyugat ún. harmadik nemzedékének stíleszté- tizmusa ekkorra ugyanúgy sokat vesztett a maga hagyományképző erejéből, mint az eszközjellegű, s a dolgokat így mintegy „leképezni" hivatott nyelvhasználat képviseleti öröksége. A nyelv ilyen felértékelődésének természetesen már a nyolcvanas években sem egyetlen irányban mutatkoznak meg a szerkezetképzési és szövegszerveződésbeli következményei. A változatok elkülöníthetősége szempontjából poétlkailag az bizonyul döntőnek, hogy egyfelől milyen nyomokat hagy a műegészen annak nyelvmű9 Martin Heidegger, Unterwegs zur Sprache, Neske, Stuttgart, 199310, 31. Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 19
