Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

ha „közép-európainak lenni éppen azt jelenti, hogy önmagunkat nem ismerjük". Esterházy recepciójában A halacska csodálatos élete kötetbe rendezett közéleti írások és esszék, valamint a Hahn-Hahn grófnő pillantása című regény jelenthetik azt a (forduló)pontot, amely a közép-európaiság sorskérdéseinek szemléleti és irodalmi-diszkurzív összefüggéseiben jelöli ki az életmű új hangsúlyait.32

Irodalom - a „nem alkalmazott" művészet

A fent tárgyalt komplex irodalmi és a megszólalást érintő helyzet egyúttal azt is implikálja, hogy Esterházy Péter mint szerző nem tölti, nem töltheti be azt a funkciót, amit első pillantásra társíthatnék hozzá: a lokálisjegyekkel jól jellemezhető, a couleur locale-1 színre vivő közép-európai beszélő funkcióját és szerepét. Legfeltűnőbb módon azért, mert mint érzékelhetjük, mind a „közép-európainak", mind a „beszélőnek" a meghatározhatósága komoly akadályokba, fenntartásokba, ellentmondásokba és nehézségekbe ütközik, amely diszkurzív manőverek előfeltétele legalább a szabadság által megalapozott régi-új („visszanyert") „mi" képzete volna. E képzet, amely Közép-Európát és a hazát egyaránt képes volna megteremteni, a személyes felelősségen nyugszik, ez idő tájt a személyes felelősség azonban ugyancsak meghatározásra szoruló instancia. írói szempontból - és itt ismét a pars pro toto dilemmájához kanyarodunk vissza - annak kérdés(esség)e is felmerül, hogy képviseleti tud-e lenni, maradni, válni az irodalom, abban a tekintetben legalábbis, hogy az „alanyban-állítmányban gondolkodás"

32 Vö. Gángő Gábor, Esterházy Péter Monarchiája és Közép-Európája. Gondviselés a kettős veszteségben, Lettre 56, 2005. tavasz. „A Monarchia mint viszonyítási pont történelmi korszakfordulókon válik fontossá. Esterházy Duna-könyvében az 1989-es kelet-európai politikai fordulatok visszhangja jelenik meg. Esterházy 1989 után kezdett a Monarchia-témával (Közép-Európával) foglalkozni -e döntése is jellegzetesen musili gesztus: miután szétesett a politikai-kulturális konstrukció, amelyben addig élt, akkor próbálja meg az írásban való felépítésen keresztül megérteni. Az irodalmi Monarchia megszólaltatása a politikai Közép-Európa elmúlásával válik lehetségessé. Egyszerűen fogalmazva a Monarchia mint hiány rokonítható azzal, aminek szintén csak a hiánya maradt meg."

174 / L. Varga Péter