Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

tétele a „mi, közép-európaiak", ami ebben az olvasatban a szabadság megálmodásának, ami pedig a fantáziának és a tehetségnek a függvénye. Egész és rész viszonyának ez az egyszerre geopolitikai, társadalmi, de nyelvi vonatkozása Esterházy életművének egyik meghatározó szemléleti jegye, és szoros összefüggést teremt az identitás, az egyén, valamint a nyelvi „én” jelzett társadalmi, geopolitikai és individuális dilemmáival. „Egyszerre kéne megálmodnunk Közép-Európát, megálmodnunk a hazánkat - és ezektől el is szakadni, nevetségesnek lenni, különcnek, haszontalannak, haszon nélkülinek, jelentéktelennek és kicsinek, azaz nem elfelejtve: hogy az Egészre vagyunk hivatva, hogy az Egészre vagyunk meghíva."26 Az a szinekdochikus struktúra, amely tehát leírja, sőt megalkotja a rendszerváltás környéki és utáni Közép-Európát, majd a hazát - az időbeli sorrend Esterházy olvasata szerint ekképp történik -, tetten érhető mélystruktúra egész irodalmi vállalkozásában, legeklatánsabb példáját és színre vitelét pedig alighanem az ez időben keletkezett Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991) nyújtja. „A legnevetségesebb és leghiábavalóbb igyekezet, mikor a teremtmény káoszt szeretne teremteni... Isten - pars pro toto..."27 A folyami metaforika valóban arra lesz alkalmatos, hogy felmutassa: a geopolitikai közös szál - a Duna - felosztható és elkülönülő szakaszokra bontható, amelyek nemcsak a közép-európaiság homogenizáló effektusait viszonylagosítják,28 de azt is reflektálják, hogy - ismét vélhetőleg teológiai kontextusban - mindez egyedül annak lehetőségét garantálja (ezúttal a kiindulóponttá tett Heine-dis- kurzuson keresztül), ami nem uralható: „Ne feledje: víz és folyó közt az a különbség, hogy utóbbinak van emlékezete, múltja, történelme. Nincs fejlődés. Nincs történet. De van sors."29

26 Uo„ 47.

27 Esterházy, Hahn-Hahn grófnő pillantása [1991], Magvető3, Budapest, [é. n.], 18.

28 Vő. „A látható, a »leolvasható« közlésértéke érzékelhetően úgy lesz mind kérdésesebb, ahogyan a »szegény Dunán« haladunk lefelé. Romániában a sorsokról már úgy tud meg a legtöbbet az elbeszélő, hogy a beszéd hogyanjára figyel; a tónusra, a hanghordozásra, a modalitásban rejtett világfelfogásra igyekszik ráhallgatni" - Kulcsár Szabő, Esterházy Péter, 226. (Kiemelés az eredetiben.)

29 Esterházy, Hahn-Hahn grófnő pillantása, 17.

Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 171