Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bartal Mária: „Ritmusos szünet." A betegség reprezentációi Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló és A bűnös című köteteiben

torpanásra kényszerítő csendhez kötődnek.61 A szöveg visszatérően reflektál arra, hogy a napi rutinban, megszokott kommunikációban beálló szünetek hibaként észlelhetőek, amelyek a működtethető formákat, a rendszer egészét fenyegetik.62 A nemléttől, hiánytól való félelem kimondása a szövegben azonnali elhallgatásra van ítélve, a tragikumot kevéssé tűri a regény szövete: ,,[h]ogyan is lehetne félni attól, ami létezik, vajon nem sokkalta félelmetesebb az, ami nincs, a nincs, ami van, az van, ami nincs, csitt, csitt, hallgass, buta, komisz fiú, hallgass."63 A szív segédigéi zárómondata („MINDEZT MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS.") a regény második részét intenzív kapcsolatba állítja a Hasnyálmirigynaplóval. A halogatás korábban már emlegetett textuális műveletei, amelyek átszövik az Esterházy-prózát, a Hasnyálmirigynaplóban nem szorítkoznak tematikus jelzésekre. A naplóban gyakoriak a néhány rövid, mellérendelő tagmondatból felépített mondatok, és azok hirtelen megszakítása gondolatjelekkel jelzett elhagyással, a tagmondatok hirtelen rövidülésével vagy egyszerűen hiányos mondatokkal. E mondatok többsége nem egészül ki, nem válik anyaggá, nem alakul át a szöveg későbbi menetében sem, vagyis nem pusztán halogatott, hanem félbehagyott mondatokat, szavakat, a szövegen végzett munka ismétlődő megszakadását észleli az olvasó. Nádas Péter Saját halál című regénye alkalmazza a betegség állapotának és a haldoklás folyamatának nyelviesítése során az olvasás tempóját és a kizökkent időtapasztalatot érzékeltetve a szöveg szélsőséges tagolását: gyakran egyetlen mondat kerül egy oldalra. A Hasnyálmirigynapló szövegének belassítása sorkihagyásokkal jelölt, és a kötetben előrehaladva egyre sűrűsödő jelenség. A gondolatjel, amely a naplóban gyakran az elbeszélői reflexiót vezeti be,

61 Például: „Pukkadozunk a röhögéstől, amikor egyszerre, kívülről csend szakad ránk. Megüti érdes ujjúval szívünket az Isten. Megtorpanunk." Uo. (Kiemelés az eredetiben.)

62 Például: „Vagyis azért hébe-hóba »kiborultam«: hirtelen szétestek a mindennapos elképzelések, a különben is csak évek-évtizedek óta iksszer eldarált kezdeti elképzelések ismétlései, aztán sajgott a tudatom, akkora űr támadt benne."; „Én semmire sem tudtam gondolni, csak arra, hogy ez a tehetetlenség hiba, aminek nem volna szabad megtörténnie.” Uo. (Kiemelések az eredetiben.)

63 Uo.

150 / Bartal Mária