Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szirák Péter: El kell mennünk innen. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
El kell mennünk innen Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló / Szirák Péter Az embernek világa van, mert tud halandóságáról. Tud az egyszeri, megismételhetetlen, tüneményes élete végességéről, s ez a tudás együttes alapja az erkölcsnek és az életkedvnek. A jó és a rossz közötti választás tétjének és az egyszeri, egyedi élet felértékelésének, tartalmas élvezetének. Ha nem kellene elmennünk Innen, akkor a halhatatlanok esetlegességeivel, szeszélyeivel élnénk, a sors méltósága nélkül. Ha nem lenne nyelvünk és világunk, s nem tudnánk a jövő feltartóztathatatlan eljöveteléről, akkor az állatok együgyűségével (?) halnánk meg. Legalábbis kevésbé „felszerelten", kisebb veszteséggel. Az ember azonban úgy él, hogy élete halálraszánt, s úgy hal meg, hogy - gyorsan vagy lassan - elveszíti erejét, tudását, készségeit. Miközben a másik halálának megtapasztalása által már mindig is tud (valamit) a meghalásról. Esterházy Péter írásművészete azért is a legkiválóbbak közé tartozik, mert erről a tudásról nem egyszerűen hírt adott, hanem e tudás keletkezését és folytonos alakulását (töredezettségét, romszerűségét, törlődését és újraíródását) vitte színre, ritkán tapasztalható modális összetettséggel. Az talán nem csak most, a pótolhatatlan veszteség idején tűnik föl, hogy a gyász, a másik elvesztésével járó fájdalom, félelem és kíméletes felejtés voltaképpen egyik főtémája volt A szív segédigéitő\ a Harmonia caelestisen, a Javított kiadáson és az El kell mennünk innen /117
