Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában
„Graciőz" kötetlenség Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / Kulcsár Szabó Ernő A regény in floribus, tulajdonképpen a tizenkilencedik század a legellenszenvesebb fajtája a regénynek, amikor bízik saját magában. Ez változik meg Flaubert-rel... (Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből) Az újabb magyar irodalomtudomány egyik legígéretesebb kísérlete lehet majd annak szisztematikus feltárása, vajon mely szemléleti és poétikai jellemzői révén idézte elő Esterházy írásmódja azokat a mélyreható változásokat, amelyek elsősorban a nyelvművészeti erővonalak feltűnő hatástörténeti átrendeződésével nyitották meg egy új kánonképződési iránynak nemcsak a lehetőségeit, hanem a valószínűségét is. Mert az ma már meglehetősen kevéssé vitatható, hogy ez a rhizomatikus intertextusokban megalapozott, erősen önreflexív és többszólamú beszédmód, amely a kisprózái szerkezetek változékonyságán keresztül az elbeszélés megszakítottságát tette a közlés alapformájává, a 80-as években a narratív retorika olyan hangnemi eredetiségével törte át a korszak ábrázolás- és reprezentációesztétikai sorompóit, amilyenre utóbb csak a líra 30-as évekbeli 10 / Kulcsár Szabó Ernő
