Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

Mert ha Szabó Lőrincnél olykor meghatározóbbnak látjuk az organikus természethez való odatartozást65 a szocietás társiasságánál, annak távolabbról tekintve abban van magyarázata, hogy bár az 1920-as évekre még nem szilárdultak meg a humán mibenlét új konstrukciói, annyit azonban már érvénytelenítettek az animal rationale észhatalmi szuverenitásából, hogy az ne legyen vonzóbb egy olyan természetközeli társiasságnál, amelyben a Különbéke és a Harc az ünnepért versei - az örökölt humán konstrukciókhoz66 képest - ne fedezhették volna fel az értelmezést kiiktató, érzéki világtapasztalat stabilabbjnak vélt) igazságait.67

65 „Ki miért küzd és mit tanít / engem többé nem érdekel, / oly megkinzottan hagytam el / korom szemeit és füleit. // Túlkorán túlsók túlközel / jutott hozzám s megundorodtam. / Maradjon minden úgy, ahogy van, / szivem a jobbért nem perel." 0Szigeten, 1930) „Minden porcikám visszavágyik oda, / ahol nincs öntudat" (Fölkelni, 1934) „Az ember gonosz, benne nem bizom. / De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom." {Ima a gyermekekért, 1939)

66 Lásd Egy humanistához (1934). Tágabb összefüggésbe állítva ennek a versnek a kapcsán teszi beláthatóvá Smid Róbert tanulmánya, hogy ,,[ú]gy nincsen emberi természet, ahogyan az animalitas metafizikai fogalma sem semlegesíthető azzal, hogy halhatatlan lélekkel vagy személyiséggel ruházzuk fel az embert." Smid Róbert, „nem szeretsz jól, míg nincs erőd megvetni az embert!" Az ember helye az olvasatban Szabó Lőrincnél, It 2011 /1,35.

67 Nem indulsz kétes kalandokra: te / befele fordulsz. Csak neked hiszek, / mondtam, te vagy a gyönyör és a seb / és a vak húsnak te vagy a szeme" (A tapintáshoz, 1934)

92 / Kulcsár Szabó Ernő