Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

belefoglaltságot materializáló közlés példái (..úszás" a semmiben, a csobogó fényben, ringatózás a folyékony csodában! Az érzékleti tapasztalatok uralmát (éűéki_gyönxü£, részesítés. £sak testi érzés, jja^maú, amelyekben egy-egy mediális fordítás olykor lokalizálha- tatlan testérzeteket is „láthatóvá" tesz, ráadásul egy olyan eredendő hangoltság (öntudatlan, kellemes semmittevés) alapozza meg, amely rokonnak mondható azzal a lebegésszerű, deaktivált „mély unalommal", amelyet Heidegger a - vegetatív léthez legközelebb kerülni képes - állapot gyanánt egy olyan bezárulásra nyitott „alaphangulatnak" nevez, ahol valamit éppen nem mint valamit értünk meg:

Ez azt jelenti, hogy ennek az unalomnak akként engedjük át magunkat, mint ami felülkerekedik bennünk, és amit e túlerő hatására egy bizonyos módon/mértékig értünk, anélkül, hogy meg tudnánk vagy akár csak meg is akarnánk magyarázni. [...] Ezen az unalmon keresztül a jelenvalóiét annyiban éppenséggel az egészében vett létező elé áhítottként eszmél/talál magára, amennyiben az unalom közepette a bennünket körülvevő létező nem kínálja már annak lehetőségét, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit. Teljességgel megtagadja magát tőlünk e lehetőségek tekintetében. [...] A jelenvalóiét így olyanként talál/eszmél magára, mint ami ki van szolgáltatva a magát egészében megvonó (tőlünk elzárkózó) létezőnek.30

Ezt az üresen-hagyottságként (Leergelassenheit) és megállítottság- vagy feltartóztatottság-ként (Hingehaltenheit) leírt állapotot lehet Szabó Lőrinc szövegeiben gyakran rokonítani az ember elsődleges természetbe-tartozásának poétikai tapasztalatával. Amit a mély unalom (fentebb: „kellemes semmittevés")31 itt értésre ad, az egy

30 Heidegger, Die Grundbegriffe der Metaphysik, 210.

31 Sokban rokon, de nem azonos ezzel a szubjektumnak az az állapota, amelyet a vers - más összefüggésben - „érteni-nem-akarás"-ként, érdektelenségként visz színre: Nektek öngyilkosság, ami / nekem céltalan nyugalom: / mindent tudok és

.Gyík egy napsütötte kövön" / 69