Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

is, amelyek közvetlen testi érzetekként adnak hírt az elemi, a zoé értelmében vett (élő19) világhoz tartozás természeti eredetéről. Mindezekkel szemközt az a különös, hogy a Szabó Lőrincről szóló újabb szakirodalom - Kabdebó Lóránt kezdeményezései ellenére - sem tulajdonított nagyobb jelentőséget annak, hogy a Te meg a világ verseinek legalább az ötödé, a Különbékéének több mint a fele, a Harc az ünnepért darabjainak pedig közel a harmada az életvilágnak ebben a szélesebb értelemben vett - a De anima mindhárom életszintjét20 magában foglaló - biológiai modellje szerinti természetlíra körébe sorolható.

Itt azonban - a többnyire a kifejtő jellegű élőbeszédi modalitás és a kívülről megfigyelő tekintet optikája ellenére - jóval többről van szó, mint a természetlíra tárgyköreinek (tájkép, éghajlat, időjárás, hegyek, puszták, tavak, folyók, csillagok, utazás, védettség, otthonosság, szülőföld, szabadság stb.) puszta bővüléséről. Egy Rilke és Eich, Whitman és Eliot, Babits és Weöres, József Attila ésjuhász Ferenc közti térben kevésbé tematikai, mint inkább szemléleti jellegű annak újszerűsége, ahogyan és amilyen következetességgel Szabó Lőrinc természetlírával kapcsolatba hozható versei - a két világháború közti tájlíra kanonizált alkotásaitól eltérően - rendre az élet tenyészetszerű működésén keresztül viszik színre a természeti lét mindenkori autoritását. A humán jelenlét látványa és reflexiója - a Babits-féle klasszikus modernség műveltségi örökségéhez képest - feszültségteli egyensúlyt tart az élet kulturális-szociális szerveződése és organikus-természeti működése, eredete között. Sőt, Szabó Lőrinc költészetének ez a szakasza hajlik arra, hogy az ember kulturális és biológiai kons- titúciója közül is ez utóbbit tekintse meghatározónak. Bizonyos versek gyakran még a közérzetet21 is egy olyan natúrából származtatják,

19 „Életnek az önmaga által való tenyészést, növekedést és fogyást nevezzük." Arisztotelész: De anima 412a15

20 A (testtől elválaszthatatlan) lélek képességeinek fokozatai szerint „táplálkozó-, érzékelő-, törekvő-, helyváltoztató mozgást előidéző, gondolkodóképesség". Lásd Uo„ 414a30-b19.

21 Az alábbi két példa alapján a közérzet ilyen „levezethetősége" az első esetben lényegesen egyszerűbbnek látszik, mint a másodikban. De az nem kétséges, hogy .Gyík egy napsütötte kövön" / 61