Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

„ágyazatához", netán eredetéhez. Szabó Lőrincnél az organikus élet jelentősége növekszik meg s tűnik föl olyan összefüggésekben, amelyek ismeretlenek voltak a magyar modernségben, de - a (más indíttatású) naturalizmus lezárultával* 4 és a korai Benn biológiai expresz- szionizmusát követően - az európai költészetben sem számítottak gyakorinak. A Te meg a világ több darabjában is olyan én beszél, aki nemcsak azért rejtély önmaga számára, mert a mindenség „furcsa ki- vonat[a]"-ként eredendő idegenségben eszmél magára (Magány, 1929). Azért is, mert az önmegtapasztalás uralhatatlan módjait olyan biológiai konfigurációk vezérlik, amelyek a saját test nem saját törvényei szerint állítják elő a leginkább hozzánk tartozót:

hol a hús eleven tájai ködlenek

[...] akaratomon belül, magába zárva,

külön törvény szerint él bennem egy világ.

(A belső végtelenben, 1929)5

keres: reámered / S meghal kék, csókra-torzult ajkkal. // Reggel hiába gyűl a nép, / Nyoma sincs dalnak, bálnak, sírnak: / Egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon. / S egykét bolond, verses papír-lap." (Ady Endre: Özvegy legények tánca)

4 A naturalista „biologizmus" az ember darwini eredetű lefokozásával itt csak igen távoli és hatástörténetében alig kimutatható előzménynek számít, míg a futurista humán- és kultúrkritika apokaliptikus szólama még Marinetti firmamentumának díszletei között (Le Roi Bombance, 1905, olaszul: Re Baldoria, 1910) sem mond ki többet a mindenkori „végső győztes", a féreg és a mindent felemésztő enyészet biológiai fölényéről, mint Poe The Conqueror Worm-ja vagy Baudelaire Une charogne-ja. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy a naturalizmusban - Zolától Móriczig - az animali- tas hangsúlyaihoz igen gyakran szociális töltet, az avantgárdoknál pedig kulturális szubverzió is társul, Szabó Lőrinc vagy Benn ide vonható művei nélkülözik a külső irányú felforgató potenciált.

5 A Műhelytitok (1938) kettős távlatmozgása még ennél is szorosabbra vonja a kívüliségnek ebbe a testi organizmusba való belefoglaltságát, ahol a beszéd alanya egyszerre egyfajta biológiai gépezetként, illetve az összműködés nyersanyagaként definiálja a materiális benne-lét a természetét: „Költő vagyok: védtelen ember! / Mindig csupasz az idegem, / sohase tudok megpihenni, / s már csak abban reménykedem, / hogy egyszer elromlik a műhely, / melyben gép s nyersanyag vagyok, / s úgy megszabadulok a verstől, / mint a testétől a halott." A „vers" és a „test" akusztikus felcserélhetősége ráadásul olyan paronomáziát ír bele a zárlatba, amely - a testi és a szellemi viszonyának destabilizálásával - az „úgy megszabadulok a tesftó'l, / mint a versétől a halott"-változatot is értelmessé teszi.

56 / Kulcsár Szabó Ernő