Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

„Gyík egy napsütötte kövön"

Szabó Lőrinc és a modern líra biopoétikai kezdetei /

Kulcsár Szabó Ernő

A Te meg a világ (1932), a Medvetánc (1934) és a Számadás (1935) köteteinek szemléleti-poétikai újításaival olyan máig ható költészettörténeti fordulat veszi kezdetét a magyar modernségben, amelynek valódi jelentőségét a maga következményeiben - a korszak iránt elmélyülő érdeklődés ellenére - máig sem látjuk még igazán pontosan. Minden hasonló fordulat feltárásának vannak ugyan izgalmas gondolati, poétikai és filológiai felfedezési, a kései modernség korszakküszöbén azonban a megszokottnál nagyobb tétekre megy ki a játék. Éspedig elsősorban azért, mert története során a magyar költészet még sosem illeszkedett olyan és annyi kiemelkedő teljesítménnyel a világlíra élvonalába, mint a Téli éjszaka, az Eszmélet, a Majd, a „Költőnk és kora", a Ha negyvenéves, a Halotti beszéd, a Hajnali részegség, az Ének a semmiről, A belső végtelenben, Az Egy álmai, a Semmiért Egészen, vagy éppen (a „tartalmilag" sokat vitatott) Vezér idején.

I.

I believe a leaf of grass is no less than the journey-work of the stars [...]

54 / Kulcsár Szabó Ernő