Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

A szokásos nyári balatoni nyaralásra ismét elindul. Augusztus 28- án Bernáth Aurélnak írja: „Azt hiszem, elégjói vagyok."25 - noha a Ber- náth Auréléknál eltöltött időszakról (augusztus 5-8.) Bernáthné a későbbi visszaemlékezésében erről másképp ír:

nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy ez lesz az utolsó látogatása [...] bizonyos, hogy benne is felmerült a gondolat, hogy élete már nem tarthat soká. Nemcsak abból következtetek erre, hogy állandóan feltételes módon beszélt a jövőről, mert ez régebben is így volt nála, de akkoriban már mérhetetlenül fáradt volt - emlékszem egészen kimerült, ahogy feljött a házhoz vezető szerpentin-úton.

Ki se ment azután a kertből egész ittléte alatt, szó sem lehetett sétákról, kirándulásokról, mint az előző években.26

De nemcsak fizikailag fáradt, „szomorúan és ingerülten mesélte, hogy nem tudja megkapni útlevelét. Svájcba akart menni, meghívták." - írja Bernáth Aurélné.27 Mennyire elkeseríti ez, még halála napján is fájdalommal beszél erről.

Arra, hogy talán nincs minden rendben a költő egészségével, az 1957. szeptember 7-én Balatonfüreden kelt, feleségéhez írt leveléből következtethetünk: „nagyon fárasztó utazás volt; a vonat % 11-re futott be. Nagyot aludtam az éjjel... Előzetesen megkaptam az első reconsen-injekciót a szani-ban egy ápolónőtől."28 Ez az utazás máskor nem jelentett nehézséget a költőnek, most nagyon fárasztónak találta azt, jogosan, hiszen mint kiderül, ekkor már súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved.

Hogy mikor és milyen módon kerül a kórházba, pontosan nem tudjuk. Orvosi dokumentum erre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre, csupán következtetni tudunk abból a levélből, amelyet Ber25 Szabó Lőrinc Füzetek 4.,92.

26 Uo„ 95.

27 Uo„ 95.

28 Harminchat év, 503.

416 / Felszeghi Sára