Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

És valóban jogos ez a félelem, amit még tetéz az állandó családi feszültség, valamint Vékesné Korzáti Erzsébet halála. Szabó Lőrinc erről 1950-ben így ír:

Bármilyen rendetlen volt az életem, közben mégiscsak igen nagy áldozatot hozott olyasmiért, amit a rend, a család stb. fogalma fejez ki [...] énbennem csakugyan szörnyen elapadt minden életkedv; apasztja amúgyis elég minden. Ilyen érzelmi csapás még nem ért. [Vékesné Korzáti Erzsébet halálára utal, lásd alább - F. S.] Én azt a riasztó, vérköpéses dolgot, a felugrott vérnyomást, stb. mind innen indult testi visszahatásnak tulajdonítom. Mindamellett jobban látom, mint valaha, hogy öreg vagyok.13

1950. február 11-ről 12-re virradó éjjel meghal Vékesné Korzáti Erzsébet, a költő szerelme, aki noha hivatalosan nem volt a felesége, de Szabó Lőrinc együttlétük 25 éve alatt őt is annak tekintette. A költő visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Erzsiké halála előtt néhány nappal idegösszeomlást kapott. Orvosa és környezete is úgy látta, hogy állapota megengedi, hogy otthon kezeljék. A látszatra jó állapotban lévő Erzsiké „megrendezte környezetének félrevezetését és lassú eltávolítását".14 Szombaton este Szabó Lőrinc Németh Lászlóéknál volt vendégségben. Pénteken Erzsiké megkérte, hogy 2-3 napig ne látogassa, mert minden rendkívül idegesíti. Búcsúzásukra a költő így emlékszik vissza: „Megint csak homlokcsók volt, amit elköszönésemkor megengedett, de emlékszem, milyen hosszan nézett utánam, dermedt szemeit meg se moccanva, az emeleti korlát mellől, ahova a szobájából kikísért. A belső folyosó aljáról még intettem neki, ő mozdulatlanul és száraz kétségbeeséssel nézett, már nem volt e földön, de nem sejtettem."15

13 Harminchat év, 121.

14 Vers és valóság, 348.

15 Uo„ 348.

.Álommá zsongul a tücsökzene" / 405